Fülszöveg:
Túlélni a középiskolai éveket nem csupán a jó jegyekről szól – főleg az ördögök, szörnyek és káosz világában, ahol a leckék maguk is igen erőszakosak. A Hemlock Szíve Akadémia diákjának, Kazu Packlynak rá kell döbbennie: ebben az iskolában még egy vulkánkitörés sem nyűgözné le a tanárokat, úgyhogy egy Pandora nevű lány megalkotásával csillogtatja meg zsenialitását.
Kezdetben még ő maga is alábecsüli Pandorát, akinek elsöprő ereje csak még több pusztítással tölti meg Kazu amúgy is zaklatott életét. Miközben szembeszállnak a bioszlaborból elszökdöső kísérleti alanyokkal, üvöltő szellemekkel (igen, ők azok, akikről mindenki úgy tudja, nem is léteznek) és még egy halálos divatbemutató démonaival is, Pandora kénytelen tudomásul venni, hogy egy ilyen ördögi középsuliba járni egyenlő az életben maradásért folytatott állandó küzdelemmel.
Szerencséjükre a lány sztoikus természete és látszólag határtalan ereje Kazu mázlijával, eszességével és baráti körével párosítva majdnem annyiszor menti ki őket a bajból, mint ahányszor belekeverednek.
Majdnem.
Szerintem:
Nem is tudom, mit írjak. Ez valami… egyszerre
cukiság meg horror? Képtelenül hangzik, pedig nagyon is lehetséges, ráadásul képregény, vagyis rajzolt is. Annyira nem képtelen. Ok, nem fogok ezen poénkodni.
A történet egyszerre eredeti is, meg nem is. Az, hogy egy szereplő teremt magának egy társat, mondhatni irodalmi toposz. Ott volt Pygmalion már a görög mitológiában – később Frankenstein is alkotott, de a formátum miatt nekem beugrott Burton Karácsonyi lidércnyomása is, amiben szintén akad egy összevarrt lány.
Az iskola – itt éppen az ördögöké – sem újdonság. Mindenféle lénynek van már a szórakoztató irodalomban iskolája. Varázslóknak, bosziknak, árnyvadászoknak, vadállatoknak, orgyilkosoknak, meselényeknek, tündéreknek és jó hosszan sorolhatom még. Az iskolás könyvek mennek.
Csakhogy, ahogy ez az egész összeáll és egyedi lényekkel tele van pakolva, attól mégis eredeti a történet. Itt fel sem merült bennem, hogy mi honnan ismerős.
Tetszett a felépítése is, mintha egy anime sorozat lenne. Ebben a kötetben 3 történet kapott helyett: látjuk Pandora születését, a tudós klub projektjét meg egy divatshow is jut a végére. Mindben van kaland, horror elem, meg valami játékos és cuki dolog is. Mozgalmas, pörgős, és folyamatosan építi a szereplőit is, ha mindenkinek van is egy alapsémája, amiből majd fejlődik tovább.
A szereplők jópofák, és még a gonosz alakok sem igazán rosszak. Iskolás ügyek, iskolai félrelépések akadnak, és más szinten kell nézni a rosszat, ha a szereplőink ördögök. Így a konfliktusok is mindig helyiek, és a rendezésük után simán lehet továbblépni. Nincs egyelőre főellenség, vagy az egész történeten átívelő konfliktus. Epizodikus.
Kazu az egyik főszereplő, egyben Pandora megalkotója. Ördöghöz képest meglepően szerény és háttérbe húzódó alkat. Nagyon gondoskodó Pandorával, és mindenkihez van egy jó szava. Újabb furaság: ő egy kifejezetten jó ördögfióka.
Pandora robbanékony és erős, egyszerre egy harcos amazon és egy mindenre rácsodálkozó, naiv újszülött. Ez hozza is a humoros helyzeteket. A kettősük közti kapcsolat képlékeny, érdekel is, merre vitték tovább a készítők. Barátok, teremtő és lénye, vagy romantikus érzelmeket is kevernek bele? Különben az fura, hogy Pandora mennyire dögös lánynak lett megrajzolva. Több tekintetben olyan, mint egy Barbie.
A mellékszereplők közül Nemo és Hitomi, akiket még kiemelnék. Hitomi talán még Kazunál is kedvesebb, helyes küklopsz lány. Napsugaras teremtés. Nemo meg hozza azt a menőséget, ami Kazuben nincs meg. Beszólások, akciós közbelépések, az Nemo. Azt különben nem értem, ő miből is lett. Arra van egy utalás, hogy korábban zöldség volt, és látszik is a rajzolatán, hogy más, mint a többiek, de meg nem mondanám, miből lett ördögfi. Nekem inkább Hellboy hallény haverja ugrott be róla…
A világának középpontjában az iskola van, de a 3 rész alatt is bővítette kicsit. Van benne bőven lehetőség még, és láthatóan ötletük is van. A lények, a varázsvilág, a kalandok tekintetében is.
Bírom a humorát is, meg azt is, ahogy kis erkölcsi tanulságok el vannak rejtve a sztoriban. Hitomi és Kazu is tesznek olyasmiket, vagy mondanak, amelyeket meg lehet szívlelni. Furcsa is, hogy elvileg gonosz lények, és mennyi jóság van bennük.
Végül, szépen van rajzolva. Olyan, mintha egy mesét néznék. Bár, van olyan manga vonás, amit tudok nehezményezni: miközben a fiúk tényleg fiúk, a lányokat babás bombanővé rajzolták. Akár Hitomi, akár Pandora modell testet kapott, nagy mellekkel Pandora esetében. Ez még jobban zavart, mint a fekete-fehér külcsín – tudom, el vagyok kényeztetve, hogy nekem már csak a színes képregény kell, de tényleg tudtam hiányolni a színeket.
Annyira tetszett, hogy olvasni akarjam tovább. Sőt, ha lenne belőle anime sorozat, azt is simán nézném. Jópofa, és tényleg bejön ez a horrorvilágba oltott cukiság.
