Fülszöveg: 

Először Marvel Kapitány és Gwen Stacy, azaz Szellempók kalandoznak a hálón! A dolgok APPszurd fordulatot vesznek, amikor egy új őrület — a Klik-Klok — söpör végig a városon. Az Őrült Alkotó és a Félelmetes Android pedig azt tervezik, hogy felhasználják azt a saját aljas tervükhöz!

Aztán, mialatt Carol éppen egy küldetését pihenné ki, egy másikba kezd — anélkül, hogy tudna róla!

Szerintem: 

A sorozatba illő epizód,

nem nagyon tér el a korábban megjelent Marvel Kapitány füzetektől. Ráadásul mindkettő önálló történet is, teljesen úgy kezelve, hogy az is értsen mindent, aki ezzel kezdi az ismerkedést a sorozattal. Zavart is, amikor mindkettőben elolvashattam egy rövid jellemzést, ki Marvel Kapitány. Egyszer, az elején ok lett volna, de ott van a második történetben is, ha nem is ugyanazokkal a szavakkal.

Ok, annyi sorozatszerűség van benne, hogy a 2. kaland nincs befejezve. Carol a végén rádöbben, hova került, de onnan a folytatás már a következő füzetben lesz. De a jelen füzetben levő első és második kaland cselekményben nem ér össze. Mindössze annyi hasonlóságot találtam, amiért ezek kerülhettek be egymás mellé, hogy mindkettőben a modern technika, informatika okoz nehézséget hősnőnknek.

Érdekes is, hogy milyen képet fest a modern eszközökről. Carol idegenkedik tőlük, és meg is döbben, amikor Szellempók mutat neki pár oldalt. A gonosz is netes népszerűségre vágyik. Miközben kritikát is megfogalmaz, a végére Carol is beáll a sorba. Így semlegesíti a korábbi kritikus hangot.

Még mindig nagyon lányos történet. Egyrészt, Carol is fiatal nő, a társai is mind azok. Gwen, a kamasz vezeti be a modern közösségi divatba. Jessica, a Póknő meg társa a bűnüldözésben és mellette jó barátnők is. A gonosz is női figura. Ugyan feltűnnek más (és férfi) Bosszúállók is, mint Tony Stark, de ők nagyon kis szerepet kapnak csak.
A történet is lányos. Bár Carol számít ebben az univerzumban a legerősebb Bosszúállónak, meglehetősen gyerekes és egyszerű ügyeket kapott, most is. Amennyire feminista és lányközpontú, valahogy fura is, hogy már szinte cuki. Mintha attól, hogy ő női hős és nőkkel harcol, kevésbé lenne kompetens. Ok, nem várom tőle a Jessica Jones szintet, mégiscsak gyerekeknek lett szánva, de inkább mesés, mint szuperhősös.

Külcsínre is hozza, amit ez a sorozat szokott. Színes, helyes, már szinte meseszerű. Az akció egyszerű benne, cserébe helyes ez a sorozat. Cuki a cica, az emberi alakok is mesefigurákat idéznek.

Aranyosabb és lányosabb, mint ami nekem jól esett volna. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezért kezdenének képregényt olvasni a kislányok.