Fülszöveg: 

Képzeld el a meglepetésem, amikor rájövök, hogy minden, amit valaha mondtak nekem, hazugság.

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején!

Ruby Morningstarnak hívnak. Egy tetoválószalont vezetek a legjobb barátnőmmel Portlandben. Van egy mosómedvém, egy levakarhatatlan, őrült exem, hogy más apróságot már ne is említsek… Nevezetesen azt, hogy démon vagyok. Egy félvér succubus, hogy pontosan fogalmazzak. Életem elmúlt huszonhárom évében legalábbis ezt hittem magamról, de azon a napon, amikor egy szívdöglesztő idegen kiváltott engem a börtönből, fenekestül felfordult az életem, és hirtelen azt sem tudtam, ki vagyok.

Mert nem a Négy Lovas hozza el az Apokalipszist. Hanem én. Szóval mondjuk úgy, hogy megvan a magam baja.

Szerintem: 

Ha tévében és nem könyvben lenne sorozatnyitány, annyit

mondanék, megvolt a pilot. Nehéz is elfogadni, hogy ez egy egész regény – annyira csak elindul vele a cselekmény. Tartok is tőle, hogy mennyire akarják duzzasztani ezt a sorozatot, mert simán el tudom képzelni 20 rész felett is, bár nagyon nem akarom.

Valahol zavar is, hogy a cselekmény is olyan semmilyen. Éppen csak vázolja, kik a történet szereplői és mi a dolguk a regény világában, és már vége is. Hány mondatba foglaljam össze? 2 – meg se kell erőltetnem magam. A friss szakításon túl esett Ruby nem akarja elhinni, hogy ő a Sátán lánya, hiába bizonygatja ezt neki az Apokalipszis Négy Lovasa. Ok, ment 1-ben is, bár összetett mondat lett. És tényleg ennyi csak az egész.

A történetet a humora adja el. Ruby a narrátor, és egyedi stílusa van. Erős, tevékeny hősnő, aki nem ijed meg az árnyékától. Néha ugyan túlzottnak érzem, ahogy Carpenter erőltetetten humorizál a nevében, de erre épül az egész könyv. A nőnek, aki féldémonnak hiszi magát, ez a fajta világnézet a páncélja a világ ellen, és nagyon nehezen mond le róla.

Vannak kis események különben, epizódok az életéből, de nagyobb konfliktus egyelőre még nincs. Ennek annyi volt a lényege, hogy Ruby fogadja el, milyen vér folyik az ereiben és mi az öröksége. Az, hogy közben látjuk a barátnőjével, vagy követhetjük, az exe miképpen van rákattanva most is, csak melléklet mellette.

Ruby mellett a Lovasok kapnak még szót és saját fejezeteket. Arra van törekvés, hogy mindenki kicsit más legyen, bár az alapok egyeznek: természetfeletti, halálos és szuperszexi pasik. Ennél nagyobb gondnak érzem, hogy van még valami, ami közös bennük. Küldetésük van, de legalább annyira érdekli őket az is, hogy az ágyukba csábítsák a hősnőt. Mind rá vannak gerjedve, és még nem erotikus – romantikus a regény, de annak is le vannak itt rakva az alapjai. A magam részéről szívesebben olvasnék arról, hogyan vezetik a Poklot vagy milyen természetfeletti vészhelyzeteket kell megoldaniuk, mint az 1 nő – 4 férfi kapcsolatukról, mert, hogy Ruby nem választ egyet és lesz szerelmes pokoli királynő, az is biztos.

Mivel Ruby Lucifer lánya, a testőrei meg a 4 lovas, azon nem kell meglepődni, hogy lesz a történetben erőszak és gyilkosság is. Abból kifolyólag, hogy kik ők, az sem téma, hogy fel sem veszik, ha valakivel végezniük kell. Nyomorult Josh eléggé meg is járja. Mégis, annak ellenére, hogy ezzel tisztában vagyok és logikusnak is érzem, hogy így viszonyulnak a halál – kínzás – ölés témához, azért megcsapott mennyire bérgyilkos üzemmódra kapcsoltak és milyen könnyeden.

Bevezetőnek elment, de majd a folytatás eldönti, hogy egy értelmesebb paranormális sorozat kerekedik belőle, vagy pokoli orgiák fordított háremmel, ami nagyon nem érdekelne.

Idézet: 

De ilyenek az emberek. Ugyanolyan elfuserált, romlott lények, akárcsak mi, démonok. Csak ők szemet hunynak a saját aljasságuk felett.

– Ki vagy te?
– A világ Halálként ismer, de te csak szólíts Juliannek!
Szentséges atyaég…! Ez a vég. Azt hiszem, rövidzárlatot kapott az agyam.
– Most akkor megöltök? – bukott ki belőlem, és aztán feltartóztathatlanul dőlt belőlem a szó. – Ha igen, ne bántsátok Banditát! Nagyon jó fej mosómedve, de tényleg!