Fülszöveg: 

Újra eljön a nemzeteket pusztító és földrészeket formáló katasztrófa, ám ezúttal egy árva gyermek elmenekül a rabszolgaság és a halál elől, hogy feltárja véres múltját… de a világ közben háborút vív önmagával.

Idegen hódítók jelennek meg Szaiduan fagyos világában, és sorban lerohanják a városokat, nem hagyva hátra mást, csak hamut és romokat. A békés dhai nép áll a háború középpontjában, kiket a szaiduaniak rabszolga sorba vetettek, s most mégis a segítségüket kérik a megállíthatatlan ellenséggel szemben.

A sivár és kietlen tundra és az érző növényektől hemzsegő párás dzsungelek vérmágusai és zsoldosai, uralkodói és mágikus hatalommal bíró orgyilkosai ezúttal összefognak a pusztulás szélére sodródott világ megmentéséért.

Amikor a pusztulás eljövetelét hirdető sötét csillag felkel, egy törvénytelen uralkodónak kell összefognia a polgárháború szabdalta nemzetet; egy korát meghazudtoló ifjú harcosnak döntenie kell a családja és saját sorsa között; egy félvér dhai tábornoknak választania kell, hogy kiírtja-e atyja népét vagy hű marad egy idegen uralkodóhoz.

Pengeélen táncoló szövetségek és végzetes árulások kísérik a dhai nép és szövetségeseik törekvéseit, hogy megállítsák a feltartóztathatatlannak tűnő sereget, miközben az ellenség a világegyetemmel egyidős ősi világok összeütközésére készül.

A végén egy birodalom felemelkedik, a többi elbukik.

Szerintem: 

Van benne

lehetőség, de egyelőre nem érzem azt, hogy rákattantam volna erre a sorozatra. De még van 2 része, majd kiderül, merre viszi tovább Hurley.

A történet nagyívű fantasy, párhuzamos világokkal és több szálon elbeszélve. Megvannak a kiemelt szereplők, akik mind belekeverednek a világok közti átjárás miatt a legújabb csatározásokba. Sokáig külön haladnak, néha összefutnak a szálaik, de még így sem éreztem úgy, hogy meglenne egy olyan tetőpont, ahol minden összeér, amit Hurley most elkezdett felvezetni.
Az egyik problémám az is volt, hogy van egy történetszál, amit nem tudok a többihez képest hova tenni. Ahkio története az. Ő hogyan kapcsolódik a többiekhez? Még az is lehet, hogy nem olvastam elég figyelmesen, de az valahogy kilógott nekem a többi történet mellől.

Azt még nem döntöttem el, hogy maga az alapkoncepció mennyire tetszik. Talán jobban átjött volna, ha a ' másik világ lerohanja a főszereplőkét' nem idézi fel bennem a Mortal Kombat sorozatot, vagy a Fringe párhuzamos világait. Sajnos hasonlítgattam, és nem ennek a történetnek az ötlete tetszett legjobban. Ahhoz valahogy egyszerűnek érzem a végső csatáját: páran átmennek a másik világba összetörni az emberek áthozására alkalmas hatalmas tükröt. Amilyen nagy játszmának tűnik, hogy mindent megszervezzenek és a hatalmasok amit ármánykodnak a célért, ez olyan semmilyen mellettük.

Alapvetően a szereplők felépítése tetszett. Hibáznak, mint Lilia, akinek megmondták, hogy az evilági asszony nem az anyja itt, noha ugyanaz a személy. Mégis felkeresi, bajba kerül és rádöbbenhet arra, amit előtte elmondtak neki. Képesek erőszakra és nyersek, mint Zezili, aki ugyanakkor hű az elveihez és képes a nagyobb jóért áldozatokat hozni. Nem fekete-fehér, ahogy az egymásasal szemben álló felek sem. Mindenkinek van egy ügye, egy célja, és szimpátia függő, melyiket mennyire érezzük át. Mivel Lilia és Zazili a kiemelt szereplők, leginkább velük lehet azonosulni, és az ő céljaik, aminek a teljesítéséért enged a regény drukkolni.
Csak éppen az, hogy jól megírt szereplőnek tartom, nem jelenti azt, hogy meg is szerettem a karakterek nagyját. Talán Zazili, aki helyenként kifejezetten idegesített is és nem szimpatizáltam vele. Nem igazán tudok okot, ez teljesen szubjektív.

Érdekes az is, ahogy a szereplők világának társadalmát bemutatja. Mintha egy ókori környezet lenne, csak a nemi szerepek megfordításával. A nők a harcosok és az uralkodók, míg a férfiak kb. olyan életet élnek, mint egy háremhölgy. A szerző szépen építgeti is, milyen egy ilyen társadalom, és milyen feladataik vannak a feleknek – akár egy házasságban, akár a hivatásukban.
Talán a szokatlansága miatt zavart is kicsit, hogy Conan , a barbár női alakmásait képzeljem el, akik kis feminim férfiakat birtokolnak. A fordítás különben nagyon leköveti, teljesen megcseréli a szokott dinamikát. Nem csak a szexualitásban, de az egész életviteben.

A tempó változó. Néha jobban felpörög és jobban haladtam vele, máskor szenvedés volt előre jutni. Bár ez összefügg azzal, melyik szereplőt hova tudtam tenni a nagy egészben. Ami mindenkire hatott, változtatott a dolgokon, le tudott kötni.

Miközben a fő történetszálat zárja - az invázió megakadályozása - elég kérdést nyitva hagy, hogy könnyen lehessen folytatni. Érdekes is, innen merre és mikor tovább.