Fülszöveg: 

Amilyen ​romantikusan hangzó az olasz név: Chiara, amire ez a tinédzser lányka hallgat, olyan erős, sőt, provokatívan talpraesett az álmodozásra is hajlamos, bűvös kék szemek mögött megbújó személyisége. Indulatok és fondorlatok szövevényének kellős közepébe születik a kislány. Anyja magyar nemesi család sarja, apja pedig… talán király. Talán… Mert anya és apa nélkül éli titokzatos, kétértelmű beszédek között csordogáló gyermekéveit, különös családi viszályok és veszélyes utazások közepette, nagybátyja, a kétes erkölcsű Giancarlo di Volpe gyámsága alatt.
Chiara di Volpe néha rabnak érzi magát nagybátyja foggiai várában és „Manfredóniától Palermóig nem akadt nála tehetségesebb tolvaj” – ha a sors egy hajóra veti, ugyanakkor több nyelven beszélő, pukedliző kisasszony, ha Nápolyi Johanna udvarába. Az éppen körülötte zajló események függvénye, hogy egyéniségének melyik oldalát hagyja megmutatkozni. A vakmerő leányzó megrettenve és értetlenül áll Piast Erzsébet rá irányuló haragja előtt, de Péter, a johannita lovag bátorsága megremegteti a szívét. De mi köze Chiara-nak Zách Klára tragédiájához?

Szerintem: 

A szerzőtől még nem olvastam semmit, és a

borító sem sugallta azt, hogy ez a könyv ennyire jó lesz. Pedig az: izgalmas hősök, jól használt történelem, kalandok és fordulatok, nagyon olvastatta magát. Két dolgot sajnálok csak: hogy nincs folytatása és a borító. Mennyivel eladhatóbb lenne valami jobban eltalált képpel…

De maradjunk a történetnél. Bökös építkezik, és egyre tágítja a regénye és vele a szereplői világát. Chiara egy kegyetlen mostohaapa elől menekült inkább a bűnözésbe, de hallva rég elveszett nagybátyjáról, a férfinál és Nápolyban próbál szerencsét. Giancarlo magasra jutott vidékről: az egyik főtanácsadó Johanna trónörökösnő mellett, és olyan alvilági kapcsolatai is vannak, hogy akár bűnkirálynak is nevezhető. Chiara minél közelebb kerül hozzá, annál többet tud meg az udvari intrikákról és a családjuk történetéről. Jó sok titok és ármány van a nápolyi udvarban, és a lánynak jó érzéke van hozzá, hogy meg is fejtse ezeket.

Közben egy másik szálon is haladunk: ugyanazon a hajón, mint Chiara, utazott Nápolyba egy lovag, a szintén magyar gyökerekkel rendelkező Péter. Ő látszólag Johanna férje, András mellett lesz nevelő, noha ő maga is alig 19 év körüli. Valójában azonban nyomozni jött: egy sorozatgyilkost üldöz. Az ő szálon is van bőven udvari intrika, mindenféle titok és kriminek se rossz, ahogy az orvosnak tanult lovag követi a nyomokat a gyilkos felé.

Mindez kiegészül Giancarlo részeivel, és majd szépen össze is ér minden. Sok titok közös, ha erre a szereplők csak akkor jönnek rá, amikor tényleg beszélni kezdenek egymással, és nem rágják át hetvenszer, hogy kivel mit osztanak meg. Izgalmas, jól elhelyezettek a fordulatok, és nagyon jól lépked a zsánerek között.

Számoljunk csak: van benne lányregényes rész szerelmi kezdetekkel, hiszen Chiara és Péter egy ponton vonzódni kezdenek egymáshoz, ha ez éppen csak az érzelmek kezdetéig is jut a regényben. Van benne krimi, hiszen egy brutális sorozatgyilkost akarnak elkapni többen is. Van benne családtörténet, hiszen a di Volpe család sorsát követjük. Nem is kis fordulat lesz, amikor Giancarlo majd felfedi az unokahúgának, hogy milyen családi titkot és múltat rejtegetett előle. Még a családnevük is csak álca – a magyar történelemben igencsak ismert az a név, amit a Róka elfed. Van benne történelem, hiszen már elkezd kibomlani a háttérben, hogy Johanna mennyit ármánykodik, hogy rendszeresen megcsalt és utált férjét kitúrja a hatalomból. Bőven van utalás a Magyar Királyságra, amelynek akkor Anjou Lajos áll az élén, aki Károly Róbertet követte a trónon. Még az is ad neki egy pluszt, hogy a történelemből pontosan tudni, hogy mi fog történni. Hogy Johanna ármánya meddig vezet, és mi lesz a következmény. Izgalmasnak is találtam, hogyan jutnak majd el oda. A kezdőlépéseket már megtették, de még sokan igyekeznek ellenlépéseket tenni és mondhatni, megy a politikai sakkjátszma.

Nagyon mesélős, könnyen olvasható. Még azokat a részeket is sikerült könnyeden átadni, ahol több a latin vagy különös szertartásokat, titkos társaságot ismertet a szerző.

A szereplők is könnyen megszerethetők. Chiara annyira találékony és merész, hogy nem lehet nem kedvelni. Hozzá nagyon ravasz és okos is – még csak 13 éves kamasz, de elképesztő, hogyan ármánykodik már most. Mondjuk, ami kiderül a múltjáról, az indokolja, miért ilyen koraérett. Giancarlo talán sötétnek tűnik, aki nem válogat az eszközökben. Antihős. Csak éppen neki is olyan indítékai és múltja vannak, hogy tökéletesen meg tudom érteni. Kegyetlen, és szükség esetén gyilkos? Az. De, ha valaki felkelti a hűségét, azért bármire kész. Kifejezetten szép íve van, ahogy előbb kihasználja az unokahúgát, majd lassan kötődni kezd hozzá és a végére sajátságos családot és szövetséget alkotnak, amelyet sokkal több köt össze a vérnél. Péter a nemes és idealizált lovag, ugyanakkor néha olyan éleslátásról tesz tanúbizonyságot, ami korát meghazudtoló. Ő maga ártatlannak tűnik, erre ő lesz az, aki kifejti, hogy András herceget szajhákhoz kellene hordani, hogy megtanuljon szeretkezni, és az ott tanultakkal kezdje el megnyerni a feleségét.

Széles a tabló, és jól eljátszik azzal, ki kinek a szövetségese és hogyan állnak egymással szemben a szereplők. Tetszett, hogy történelmi személyek mennyire jelen vannak a cselekményben, és még azok is emlékezetesek tudnak lenni, akik éppen csak feltűnnek. A kacér, de azért okos Johanna. András, aki sok tekintetben csak egy nagy kamasz. A kegyetlen és gúnyos császárnő. A magyar özvegy királyné, aki mindent pénzzel oldana meg.

Még humor is akad benne, ami tudja ellenpontozni a kegyetlen jeleneteket. Annyira sokszínű, a cselekmény és benne a hangulatok is, hogy könnyű megtalálni benne, ami kicsit jobban érdekel a többi szálnál, és nagyon húzza az ember agyát, hogy mindez hova fog vezetni.

Ez az, ami a fájdalmam egy másik dolog mellett. Hova vezet? Annyira nyitott több szál, hogy a regény folytatásért kiált. De nincs neki.
A másik, hogy Chiara annyira fiatal. Tudom, középkor, ott a lányokat már férjhez adták és nászi ágyba kerültek, mire vérezni kezdtek, de mai aggyal nehezemre esett pl. az, amikor Chiara csábítgat egy nemesifjút, aki úgy elvarázsolódik tőle, ahogy nem egy szinte gyerektől szokás. De az is fura, hogy a 20 körüli Péter vonzódik a lányhoz, fizikailag is.

Tetszett, szerettem, kellene egy folytatás!