Fülszöveg: 

„Apám ​nagy uralkodó volt: felült a szent királyok trónusára, és repedező örökségükből erős birodalmat épített. S rám miféle sors vár? Én láthatom mindezt elevenen szétrohadni…”

1348 nyarán Anjou Lajos hazatér a Nápoly elleni bosszúhadjáratából. A várost elfoglalta, politikailag és erkölcsileg azonban kudarcot vallott. Diadalmenetét mégsem az ellenségei, hanem egy titokzatos idegen kórság miatt kényszerül megszakítani. Az ifjú uralkodó meglehetős sietséggel igyekszik vissza a Magyar Királyságba, ahová magával hurcol valami olyasmit is, amit korábban még soha senki nem látott, nem tapasztalt: egy betegséget, amely nemcsak megöli, de fel is támasztja az embert halottaiból. Mindez először valódi csodának tűnik, ám a hálaimák helyét hamar átveszi a rémült könyörgés az isteni megbocsátásért. A feltámadottak ugyanis korántsem régi önmagukként térnek vissza: az életre kelt holtak megállíthatatlanok, és az éhségük csillapíthatatlan…

Szerintem: 

El kellene döntenem, hogy

rajongva vagy nagyon elveszett állal nyilatkozzam a regényről. Pillanatok alatt beszippantott, nagyon ki van találva, és helyenként még borzasztott is. Nem gondoltam volna, hogy a Büszkeség és balítélet meg a zombik után egy magyar szerző hoz a zsánerbe olyat, ami ennyire tetszett, de így lett.

Elsőre az volt a döbbenetes, hogy mennyire használja a történelmi környezetet, eseményeket és személyeket. Megidézi Károly Róbert harcát a kiskirályokkal, a Zách-merényletet, Nápolyi Johanna esetét és Nagy Lajos udvarában ott vannak mind az ismerős személyek, mint pl. Toldi Miklós. Ha nem lenne a zombi-szál benne, simén el tudnám olvasni történelmi regénynek.
A korabeli életmód, az ország irányítása, a szokások, fegyverek, stb. mind itt vannak, oda van figyelve a részletekre.

Másodszor, egészen logikusan és hitelesen leköveti, milyen lett volna, ha a 14. században elszabadulnak a zombik. A korszakra szabva gyönyörűen megjelenik minden, amit a tömegkultúrából ismerhetünk. Hogy lehet őket megölni; milyen, amikor tömegével támadnak és hordává állnak össze; az egyéni önfeláldozások; vagy éppen a fanatikusok, akik a zombiban látják a jövőt. Hamar hozzáteszem, itt nem hívják őket zombiknak, ahogy a The Walking Dead világában sem. Feltámadott, élőholt – de azért a mai olvasó simán tudja őket zombinak is hívni.

Nem egy hosszú kötet, és üresjárat nincs is benne. Folyamatosan történnek az események és Bíró megdöbbentett egy-egy fordulattal. Volt, amire számítottam - hogy már a pápa is csak zombi, más viszont nagyon meglepett - elképesztő, milyen nevek is meghalnak a cselekmény során. Nincs ebben a történetben biztos túlélő. Izgalmas, és ha valakit megkedvelsz, a végéig rághatod a körmöd, el tudja-e kerülni az élőholtakat végig.

Sikerült a regénynek úgy mozgalmasnak és pörgősnek maradni, hogy közben pl. elmagyarázza, Visegrád vára hogyan épül fel. Ülnek a párbeszédek is, és pár latin vagy korabeli szó bevonásától eltekintve közérthető is. De van szövegmagyarázat, ez csak eggyel több lehetőség, amivel történelminek hat.

Bár alapvetően az élők néznek szembe az élőholtakkal, azért Bíró a zombis történetek hagyományait követve az emberek között is felépít kapcsolati és konfliktus rendszereket. Hiszen nem mindenkinek egyezik a véleménye, hogyan harcoljanak vagy miképpen reagáljanak az élőholtakra. Hiszen vannak régi családi viszályok, amelyek a halál előtt is apa – fia közé állnak. A testvérek között régi viszály mérgezi az együttműködést.
De, a regény kiemelt szereplői egyben a hősei is. Egy egyre reménytelenebb harcot vívnak, és a főrendek itt lelkiekben nagy emberek is. Harcolnak a végsőkig, feláldozzák magukat szükség esetén, és egy nagyobb célért tudnak küzdeni.

És igen, a végére hagytam. Horrornak is nagyon lehet olvasni. Benne van, ahogy az élőholtak támadnak és marcangolnak. Akad benne egy-egy olyan jelenet, hogy nem is szívesen képzelem el. A legdurvább? Tippre sokan a dadáját marcangoló szinte babát mondanák, nálam Erzsébet anyakirályné nyert, mint a Holtak Királynője.

Talán csak egy van, amin fennakadtam. Aki megfertőződik, pillanatok alatt bele is hal és élőholtként tér vissza. Mária, a király felesége egyértelműen a férje által fertőződik, az első éjszakájukat követően. Belőle reggelre zombi is lesz. Lajos viszont hónapokig húzza betegen, rejtve az állapotát. Mégis, hogyan???

Vigasztalan egy kötet, és a vége sem oldja fel a rossz érzéseim. Elég sötét a befejezés. De ezzel együtt is jó regény, nekem tetszett.