Fülszöveg: 

1866. Corpus Christi, Texas.
A háborús sebektől szenvedő,mélyen hívő katolikus kisváros még éppencsak talpra tudott állni, amikor újabb sorscsapás éri. Az éj leple alatt ismeretlenek különös kegyetlenséggel gyilkolják meg a helyi papokat és rabolják el a ministránsfiúkat, a tettesek a város határában fekvő Szent Lúcia apácazárdát sem kímélték. Wratiszlaw Arisztid, a magyar születésű seriff számára egyetlen vérrel festett üzenetet hagytak a kápolna falán: „Vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat!”
A seriff és rögtönzött csapata a brutális szekta nyomába ered, ám feladatukat nem csak a köztük feszülő ellentétek nehezítik, hanem a valósággá vált rémálmaik is, a szemük előtt megelevenedő bibliai történetek és a gyötrő kétség, hogy talán ezúttal nem csak emberekkel állnak szemben…

Szerintem: 

Olyan szülők mellett nőttem fel, akik szerették a John Wayne filmeket. Eredmény: én szeretem a western filmeket. Akkor is, ha napjainkban eléggé visszaszorult a zsáner és se filmek, se regények nem nagyon születnek belőle. Így, ha valami olyasmire bukkanok, ami felkelti ezt a western nosztalgiám, tudok örülni.

Gyorsan hozzá is teszem, hogy A Fekete Kolostor nem a John Wayne filmeket idézte fel bennem, ha ezt is simán westernként olvastam. Megvan nagyon sok

vadnyugati elem benne: a bandita, aki a jó ügy mellett hőssé válhat. A fejvadász testvérpáros. A rendíthetetlen seriff fájdalmas múlttal. A polgárháború traumája. Az indiánokkal való összecsapás. Ezek mellett, amivel több és amiért mást idézett meg: a horror, ami itt misztikusba is áthajlik. Csontok és skalpok. Az utóbbi évek egyik legjobb western filmje volt, amiben egy csapat jobb – rosszabb állapotban levő harcos az indiánok által elrabolt gyerekeket indult visszaszerezni. Itt is összeáll a csapat, hogy a részben indiánok által elragadott gyerekeket visszaszerezzék, csak itt van misztikus is az elrablók felől.

Ami ezen felül különlegessé teszi a könyvet, hogy Ferenc K. Zoltán amerikai történetet írt, de ügyesen beledolgozott és hihetően egy magyar főszereplőt. Wratislaw Arisztid magyar nemesi család sarja, aki 1849. után menekült Angliába, majd onnan az Államokba. Ott is polgárháborús veterán lett, és most ő a történet seriffje. Szimpatikus, hősies alkat, akinek egyetlen dolgot tudok felróni: nagyon a semmiből van ránk dobva, hogy a történet misztikus szálához miképpen csatlakozik ő is. Ettől nekem erőltetettnek tűnt, hogy milyen beteg volt gyerekkorában, ki gyógyította meg és így miképpen hasonlít Ramirezhez.

Pedig azt kifejezetten szerettem, ahogy beleül ez a történet a történelembe. Nem pont a történelmi események közepén játszódik, nem történelmi regény. De a szereplőket meghatározza a történelem, az alakította az életüket. A háborúk, a korszak tette őket ilyen emberré és nekünk is képet adott a korhangulatról, hogy mit tett a konkrét emberrel. Úgy-ahogy még a misztikus elem is belesimul ebbe.

Mert ebben a történetben bizony bukott angyal van, aki megfelelnek kb. a vámpírok leírásának is. Teljesen jól működik a pápai nyomozó egység, ahogy a végsőkig titkolják az igazat és az egyház a maga és hírneve védelmében túl sok mindent megenged magának. Jól ki van találva a Fekete Kolostor eredettörténete is. Nagyon érezni, mennyire ki van találva ez a történet, szinte mindenkinek és mindennek kidolgozott eredettörténete van.

Szerettem, ahogy keverednek a zsánerelemek a történetben. A western, a történelmi regények, a krimi, a horror is képviselteti magát egy-egy vonásában. Változatos, mozgalmas a cselekmény. A rejtély megoldása is horogként húzott előre az olvasásban. Mesélős, könnyen olvasható, jól kitalált.

A szereplők, akikben érzek egy bizonyos kaptafát. A szereplők többsége férfi, egy fontosabb női szereplő van, de a férfiak mellett alig jut neki hely. De ez western, pasis műfaj, így ezzel nincs bajom. De, amit írni akartam, hogy alapvetően megegyeznek abban, hogy a múltjukban van egy nagy trauma. Ott megfordult az életük, és a többség elindult egy olyan irányba, amit már maga is bán. Akár a fivérek, akár az egykori mesterlövész veterán. Ezzel a küldetéssel megkapják az esélyt, hogy hősök legyenek és visszabillentsék magukat abba az irányba, amit elhagytak egykor. Így tudják a személyes konfliktusokat elengedni menet közben, így lehetnek hősi halottak, amikor mindent feladnak a többiekért. A nagyobb célért.
Sokakat megszerettetett velem a szerző, és kb. ezzel lettem traumatizálva. Mert itt bizony senki nincs biztonságban, a szereplők hullanak, feláldozzák magukat. Sajnálatos módon a kedvencem Jeremiah is ilyen sorsra jut, és ez még bosszant. Bizonyos szempontból menő halál jut neki, mondhatni a halálból jön vissza, hogy haldokolva még végezzen a gonosszal, de életben már nem marad másodszor. Szóval, őt sajnáltam annyira, hogy rosszabb szájízzel fejeztem be a könyvet.

Összességében jó szórakozás volt ez a regény, és nem csak a western elemek miatt. Misztikus nyomozás, sok harc, a bűneikért megváltást nyerő szereplők. Egy jobb borító – mert ez bizony elijesztett, bár az olvasás után értem, miért ezek a motívumok vannak rajta – elkelt volna neki, de a tartam tetszetős.

Idézet: 

Az európai népek mások. – felelte Medveölő higgadtan. – Ha van pénzed, bármit megkaphatsz tőlük. Becsületről, hűségről, tisztességről beszélnek, de ha csilingel az érme, akkor ezek az értékek azonnal eltűnnek.