Fülszöveg: 

Kétezer évenként párhuzamos dimenziók ütköznek össze a Raisa nevezetű világon, és az ütközés egy kivételével minden világra halált és pusztulást hoz. Ám a határokat csak akkor lehet átlépni, ha az ember adott világban élő hasonmása már halott…

A békés dhai nép országának túlélése most egy törvénytelen uralkodó és egy rendkívüli, ámde kiszámíthatatlan mágikus erővel bíró mosogatólány kezébe kerül. Míg a hasonmások kórként terjednek el földjükön, egy korábbi szövetséges a császárnő megbuktatásán fáradozik, két rabszolgaságba taszított tudós pedig gyötrelmes hazaútra indul egy rég elveszett titok birtokában, amelyről azt remélik, hogy a többi világ pusztulásának kulcsa lehet.

De kiben bízhatsz, ha az ellenség bármikor magára öltheti a szeretteid arcát?

Szerintem: 

Még mindig nagyon

túlírtnak érzem ezt a sorozatot. 600 oldal felett járunk, és nem mondanám, hogy pörgetve lennének az események, vagy lenne egy irány, amibe célirányosan tartunk. Mi több, mire megkedveltem pár szereplőt, itt jól meg lettek gyilkolva.

De nézzük sorba: a világépítés. Nagyon keveset tud hozzátenni ahhoz, amit az előző részből már tudtam. Bővít azzal, hogy sok párhuzamos világ létezik, és a tükörvilág császárnője többet is tud róluk, mint a főszereplők világának szereplői. De ebbe nem mentek bele, csak az időkorlát miatt fontos. A világok vetélkednek egymással és háborúznak, de ez is csak a sorok között kerül elő, maradunk a jelen két világ háborújánál.

Amibe belekerül egy nagyon személyes szál, ami nem tetszett. Kirana császárnő nem simán a népét akarja menteni, hanem a feleségét és a lányait is magával akarja vinni a másik világra. Csak éppen a nő alteregója még él, és így állandó játszma, hogy egymást akarják megöletni, hogy az átlépés biztosítva legyen. Olyan kicsinyesnek tűnik ez, amikor közben népirtásról meg hasonlókról döntenek. Azt meg nem is értem, két nőnek hogyan lettek gyerekei, de ez zavart kevésbé.

A szokottnál is jobban szenvedtem azzal, hogy nem kedveltem a szereplőket. Most is kiemelt szereplők vannak, akiket követünk a cselekményben, de a döntő többségük idegesített. Ez fakad abból is, hogy koruk és társadalmuk gyermekei, amitől nekem furcsák. Zezili különben az, akinek a bátorsága és a végletekig kitartása pozitív is lehetne, de van benne egy olyan erőszakosság és makacsság is, amit nem szerettem.
Különben jó pár erőszakos szereplő van a regényben…

Túlírtnak is éreztem, gyakran untam is, és annyira vártam, hogy megy előre az egész sorozat, de nem érzem úgy, hogy ez nagyon megtörtént volna. Inkább csak előkészít a zárlatra, amikor tényleg összecsapnak és nyílt háború lesz, nem csak olyan sakkozás, mint most. Rendben, a végére begyorsultak az események, de mivel 600 oldal feletti a kötet, addig sokat kellett olvasni.

Arra mondjuk kíváncsi leszek, mikor és egyáltalán jön-e magyarul a zárlat. A 2. részre is jócskán kellett várni az első után.