Fülszöveg:
Elérkezett az év legfontosabb focimeccse. Vajon sikerül-e Mákvirágfalva csapatának végre legyőznie Naphegy vendégcsapatát?
Az ezüstkupa a napfényben ragyog, a közönség pedig ujjong, amikor a játékosok beszaladnak a pályára. Mohamed Karáttal az élen, és a rendőrfőnökkel a kapuban ugye semmi sem sikerülhet rosszul …?
Szerintem:
Annyira nem tudom már
magam gyereknek képzelni, hogy megfejtsem, hogy tetszett volna ez nekem 7-8 évesen. Mert sajnos ez annyira gyerektörténet, hogy nem nagyon tudtam mit kezdeni vele.
Az alap krimis: eltűnik a focimeccs kupája, és elő kell keríteni. Lassze és Maja persze mindenbe belekontárkodik, és a gyerekek állítanak fel elméleteket, hallgatják ki a felnőtteket. Azt el kell ismerni, hogy a maga keretei között ez működik. Ahogy nyomoznak, ahogy elbeszélgetnek a felnőttekkel, megtanítja kicsiben, hogy milyen egy krimi. Az meg más kérdés, hogy maga a bűnügy és a nyomozás felnőttként nem tud lekötni.
Gyerekes az egész, és annak kell lennie – vagyis, azzal küzdök, hogy korosztályának és zsánerben ez rendben van, csak nekem ez már kevés. Nem tudok azon izgulni, hogy megtalálják-e azt, akinek piszkos lett a keze, amikor megrongálta a kerékpárokat.
A gyerek-vonalat erősíti, hogy milyen alakok mozognak ebben a történetben. Mindenki jóindulatú, egyszerű, és még a gonoszabb szereplők is inkább humorosak, mint veszélyesek. A legsötétebb egy néni, aki azért nem szereti ezeket a meccseket, mert a tömeg és a zajongás nem tesz jót neki meg a kutyájának.
Beszélő nevek vannak, és azok kifejezőek is. Mákvirágfalva – ezen annyira készen voltam, hogy el sem tudtam dönteni, tetszik vagy túlzás. (Gyerekkönyv, sűrűn mondogatom magamnak. Ahhoz ötletes.) Kissé olyan volt, a nevek és a szereplők is, minta A mi kis falunkból lenne…
Ami viszont nagyon nem tetszett, és a leginkább lehúzta nekem a könyvet: a rajzok. Még a Disney klasszikusok korában voltam gyerek, így nekem ez a szint ronda. A történettel ki tudtam békülni, de a rajzokkal nem.
Többet ezt a sorozatot nem olvasom – most már csak arra leszek kíváncsi, a keresztfiam mit szól hozzá. (Ő a focista, aki ezt találta többek között a karácsonyfa alatt.)