Fülszöveg: 

Miközben Kábel előző kötetünk viszontagságait piheni ki szigetén, a Gondviselésen, a paradicsomi állapotokba ocsmány gyilkosság rondít bele. És a nyomozást ki más is vállalná magára, mint… Na, ki? Egyet találhatsz! Bizony, nem más, mint Deadpool! Aki azonnal neki is látna, hogy nyakló nélkül kivallasson boldog-boldogtalant, és az sem zavarja, hogy a bolygó legjelesebb tudósairól és legnevesebb pacifistáiról van szó. Sőt! Sherlock Holmes és Columbo, rettegjetek! Vagy inkább mégse…

Hogy az unalom gyanújának még a leghaloványabb árnyéka se vetülhessen pompás történetünkre, egy bizonyos Feketedoboz nevű alvilági tényező menet közben jól kimossa Deadpool agyát, hogy ezáltal faragjon belőle lelketlen gyilkost (mondjuk ehhez minimális mosás is bőven elegendőnek bizonyult). Így aztán Deadpool teszi is, ami számára a legtermészetesebb: mindannak a szöges ellentétét, ami logikus és elvárható.

De mindeközben hová tűnt Kábel?

Szerintem: 

Az előző kötetnél

egy fokkal jobban tetszett, de még mindig messze vagyok attól, hogy megszeressem ezt a sorozatot.

Egyrészt, nem díjaztam, ahogy bele van ágyazva egy másik történetbe. Kábel elmegy egy világmentő kalandra, Deadpool még viccel is azzal, hogy ez reklám egy másik képregénynek. Összességében igaza van, van egy másik történet, ami ebből nő ki, de itt csak a végeredménye számít. Vagyis, az eleje és a végkifejlett itt van, és mégse ennek a sorozatnak a része. Képregények építkeznek így, de akkor se szerettem.

A jelen cselekménye még csak elmenne – Deadpool Kábel nyomába ered egy csapattal, akiket megjegyzem, mindig lehagy és inkább humorforrások, mint társak a kalandban. Egyik világból mennek a másikba, és a cél a túlélés. Van benne ötlet, elég elborult verziók is megjelennek. Leképezik, mi minden lehet Kábelből.
A bajom talán az, ahogy mégis farkába harap a kígyó, és visszajutunk oda, ahonnan indultunk. Akkor mi értelme volt az egésznek?

Hiányzott egy jó – rossz felállás, vagy valami. Itt nincsenek oldalak, csak egy furcsa mentőakció. Azt is hirtelennek érzem, ahogy a szereplők ellenfelek voltak, itt meg azt mondanám, hogy már szinte barátok. Lényegében egyikük se fejlődött, ugyanolyan alakok, csak a körülmények lettek mások. Kényelmes.

Sokalltam az új szereplőt is. De ez megint fakad abból, hogy mennyire széles ez az univerzum. Itt kb. folyamatosan kapkodtam a fejem, hogy ki-kicsoda, meg milyen ereje van. Vannak elég agyamentek is, de inkább a klasszikus szereplők hiányoztak, akiket nem most kellene megismernem.

Akció és humor van benne bőven, vagyis a Deadpool élmény megvolt. Még csak azt sem tudom mondani, hogy nem tetszettek a világok közti kalandok, csak valahogy az egész nem akart nekem összeállni. Nem elég epikus, nem vezet sehova – ilyesmi.

Rajzra különben korrekt, hozza a szokott világot. Az tudott zavarni, hogy sokan mennyire maszkulin felépítést kaptak a férfiak, a nők meg harcos Barbie babák, de szintén sorozat jellemző. Széles váll, magasság, kockahas, szögletes áll – alap a rikító színekkel együtt.

Vagyis, zsánerben ok, de ez most kevésbé tetszett.