Fülszöveg: 

Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy.
Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik.
Tényleg Max lenne a megoldás?

Szerintem: 

Ezzel a regénnyel egyszerűen

nem tudtam mit kezdeni. Nekem annyira semmilyen és szenvedős volt, hogy leginkább csak a fejem fájdult bele.

Lélektani oldalról kellene közelítenem, mert amit lehet benne értékelni, hogy valóban végigveszi, Nina mi mindenen megy keresztül és ez milyen hatással van rá. Csak éppen nekem túl is van magyarázva, hogy egyes lépéseit mi indokolja. Hogyan akar mindenképpen egy kapcsolatot és hiszi azt, az oldja meg az életét – ezért fogadja vissza Maxet, miután úgy elment korábban, ahogy. Hogy kell neki egy állandó figura az életében, aki nem megy el – ezért spontán, egyszeri alkalommal összefekszik az alsó szomszéddal, akivel egészen addig veszekedtek meg ki nem állhatták egymást. Talán az is a bajom, hogy nincs olyan cselekménye, amit el lehetne mesélni, kalandos lenne, vagy bármi. Ez simán egy átlagos nő küszködése az életével.

Abból viszont kapunk rengeteget. Ez az, amire szerintem a chick lit irodalom kifejezést ki is találták. Valóban veszi sorra a női lét kérdéseit, és alaposan ki is vesézi őket. Látjuk Nina baráti kapcsolatait, ahogy kapaszkodik, sértődik, vagy éppen irigykedik. Az a folyamat tökéletesen el van kapva, ahogy az anyává lett barátnő és Nina, a gyerektelen távolodnak. Látjuk a szerelmi életét, és messze nem romantikus színezettel. A Max szerelem esetében még abban sem vagyok biztos, hogy ez mennyire volt szerelem. A szenvedély teljesen hiányzott belőle, vagy legalábbis én nem éreztem lángoló érzelmeket egyik fél oldaláról sem. Van szülőkkel kapcsolat, van karrier, van lakás, van önmagával való szembenézés. Nem is jut olyasmi eszembe, amit még egy chick lit regénybe betennék, és ebben ne lett volna benne.

A stílusa viszont nem fogott meg. Töménynek érzem. Az sem segített, hogy cselekmény híján én untam is. Nina sokat mereng, gondolkodik, érez és ez ránk is van ömlesztve. 300 oldal körüli, de sokkal többnek éreztem.

Pedig vannak benne tanulságok, felismerések, még talán személyiségfejlődés is. Bár Nina van a középpontban, a körötte élőket megjeleníti és személyiséget ad nekik. A bulis barátnő nem simán egy szingli, aki nagyon pasit akar fogni. Az anyában is több van, mint a gyerekeiért élő nő. De ott van Nina anyja is, aki szinte infantilisnek hat, miközben meg kellene birkóznia azzal, hogyan épül le a férje. Minden történetnek meg lesz a maga veleje, amit Nina megért és vele az olvasó is.

Lehet, ennek a kötetnek még adnom kell pár évet. Vagy talán akkor elővenni, amikor borult időszakom van és jól esik az érzelmi fejtegetés. Most nem olyanom volt.