Fülszöveg: 

Az embernek minden körülmények között harcolnia kell önmagáért. Például amikor egy posztapokaliptikus világban egy felhőkarcoló tetején várja, hogy evakuálják, miközben a tömeg az utcán küzd a túlélésért. Vagy amikor tudósként rátalál az örök élet képletére, amelyet meg kell semmisítenie, mielőtt túl késő lenne. Esetleg ha ugyanabba a lányba szeret bele, mint a barátja. Akkor pedig mindenképpen, ha egy bérgyilkoscsata közepén találja magát. De bármiért is küzdjenek a kötet öt novellájának szereplői – a hatalomért, az igazságért, a bosszúért vagy épp a szeretteikért –, egy biztos: ahol vannak túlélők, ott mindig vannak áldozatok is…

Szerintem: 

Nesbót is utoléri

a világvége hangulat? Ok, amúgy sem napsugaras könyveket ír, de ennyire a disztópia felé kalandozni még nem olvastam tőle. Különben, nem csinálta rosszul. Az a sötétség és erőszak, ami a regényei stílusjegye, ehhez a zsánerhez nagyon megy.

Ezzel talán el is árultam, hogy a címadó novella, a Patkánysziget tette rám a legnagyobb hatást. Disztópia, bosszútörténet, bűnregény. Ismerős motívumok sora jelenik meg benne: az apa ellen lázadó fiú, az elrabolt lány, a bosszúhadjárat és a korrupció. A pénz még a világ végén is képes a birtokosainak hatalmat adni.
Az egyik és a jó trükkje, hogy váltogatja a nézőpontokat. A fő szálnak az apáét érzem, akinek annyi a bűne, hogy a lánya többször visszautasított egy milliárdos csemetét. A családot megtámadják, Amy-t elragadják. Ő pedig megindítja a hajszát: a rendőrség nem nyúl a gazdag gyerekhez, így csapatot szervez és maga indul a lányáért, majd az igazságért. Könnyű vele együttérezni, és ő képviseli a jóságot a történetben azzal együtt is, hogy be kell mocskolnia a kezét.
De érdekes volt az is, ahogy egy bandatag szemszögéből is követhetjük az eseményeket. Akár ugyanazt a jelenetet is megismerhetjük, csak a másik oldalról. Áldozatként és elkövetőként is. Ez már erkölcsileg is izgalmasabb – hiszen ez a fiú nem elvetemült szörnyeteg, de mégiscsak bűnöző és sok olyasmi is simán belefér neki, ami a családapát borzadással tölti el.
A másik trükk, hogy bőven van benne fordulat és jó a tempója. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy a következő oldalon mi fog történni. Volt, amikor nagyon meg is lepett a szerző. Az pl. hogy Amy-ből nem megerőszakolt, megtört nőt csinálnak, hanem elrablója első dühében agyonveri, teljesen váratlan volt.
Az erőszak színt is magas, azon túl is, hogy a megőrült világban bandák uralkodnak. A gyilkosság mellett csoportos nemi erőszak, fogvatartás, robbantás és sok más is van a sztoriban.

De ott a világvége hangulat a Szérumban is, ami egy világjárvány történetét ötvözi egy tudós meséjével, aki meg akarja menteni szeretett feleségét. Jellemző különben, hogy milyen kapcsolat van benne a két testvér között – ahogy az egyik évekig titokban szereti a másik feleségét, és hagyja meghalni a bátyját, hogy övé lehessen a nő. Nesbo történeteiben még a hősöknek is a sötét oldala a meghatározó, már amennyire hősökről beszélhetünk.

A kabócák meg egyenesen sci-fi párhuzamos világokkal meg utazó személyekkel. Bevallom, ettől idegenkedtem is. A végét nem is igazán értettem – ott mégis mit csinálnak? Van fordulat ebben is, meglepő húzás és a kabócák motívumát viszi végig a szerző. Rendszeresen megjelennek háttérzajt adva, és a pár is kabócákként van hasonlítva. Vagyis, találok benne jó vonalat, de a téma valahogy idegen.

Különben a nyitány és a zárás tetszett a legjobban, vagyis a Sötét huszár volt a másik novella, ami megragadt a fejemben. Ebben egy pszichiáter lesz bérgyilkossá, miután a családját nagyon tragikus módon elveszti. Van benne csapda, szerelem, sokféle sérülések. Az, ahogy a doki régi énje és a szakmai tudása meg szinte narrálja is az eseményeket… erőszak, meglepetések végig. Nem is tudom, ennyire kiművelt bérgyilkost olvastam-e már. Egyedi volt, az biztos.
Az meg erre még rátesz egy lapáttal, hogy a sakk jelenik meg benne szerkezetben, képekben és mondhatni a cselekményben is. Szervezetek, bérgyilkosok játszanak életre-halálra és önmaguk a bábuk.

Még tetszett is, hogy ez más, mint amit megszoktam a szerzőtől. Új témái vannak, de megjelennek a tipikus elemei és az a sötétség, amitől megfekszi az agyam a sztori. Bár a középső novellák kevésbé tetszettek, a szélső kettő kárpótolt és működött ez a kötet.

Idézet: 

A nemzetünk arra épül, hogy annak van igaza, aki erősebb. Ez most is így van, és régebben is így volt. Minden más csak komédia.

A kutatómunka olyan, mint az építkezés és a filmgyártás. Soha nem fejeződik be a kijelölt időben és mindig túllépi a költségvetést.