Fülszöveg: 

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy szövetkezik egyetlen közös cél érdekében, hogy minden női furfangot és praktikát bevetve férjet találjanak maguknak. Sikerül-e a harmadik „férjvadásznak” is a házasság révébe eveznie?

Evangeline Jenner, a legfélénkebb „férjvadász” napról napra közelebb kerül a gazdagsághoz. Ahhoz azonban, hogy örökségét élvezni tudja, ki kell szabadulnia a gátlástalan rokonok karmai közül. Evie felkeresi a közismerten korhely Lord St. Vincentet, és rendkívüli ajánlatot tesz neki: arra kéri a férfit, vegye őt feleségül.

Sebastian olyan hírnévre tett szert, hogy ha egy tisztességes hajadon akár csak fél percre kettesben marad vele, már tönkre is van téve. Ez a bűbájos leányzó mégis megjelenik nála… gardedám nélkül, hogy felajánlja a kezét. Kétségtelen, hogy a szépségre jó szemű arisztokrata sokkal rosszabbul is járhatna.

Evie azonban feltételhez köti az ajánlatát: a nászéjszaka után többé nem hál vele. Sohasem áll be az elbűvölő, ám kicsapongó életet élő alak által könyörtelenül félrelökött, összetört szívű áldozatok sorába! Ami azt jelenti, hogy Sebastiannek ezúttal keményebben meg kell dolgoznia, hogy sikerrel járjon a csábítása… vagy talán életében most először fel kell áldoznia a saját szívét az igaz szerelem oltárán.

Szerintem: 

Össze-vissza olvastam a

sorozat köteteit, így a meglepetés varázsa nekem már elveszett. A karácsonyi plusz részben született meg ennek a párosnak a kislánya, egy másik sorozatban meg a fiuk találta meg az igazit. Nem mintha más véget vártam volna, de akkor is. Valahogy nem voltam képes azon izgulni, összejönnek-e vagy mennyire lesz zökkenőmentes az összecsiszolódásuk - másból pontosan tudtam, mennyire összetartó pár lesznek és a gyerekáldás sem marad el..

Azért mindenképpen jár a pont, hogy Kleypas nem húzta az időt. Már a nyitányban megegyeznek az érdekházasságról, amit gyorsan nyélbe is ütnek. A bonyodalmak ezek után jönnek, és meg is lepett, hogy volt ötlet, nem arról szólt az egész, hogy Sebastian az ágyába akarja csalni Evie-t. Vezetni kellett a játékbarlangot, alkalmatlankodnak Evie anyai rokonai és még merénylet is volt. Nem unatkoztam, és több minden volt, mint a szerelmi téma.

Ami azért uralkodó, jegyzem meg. Végig benne van a szexuális feszültség, és ha nem is folyton a lepedőt gyűrik, akkor is csábítják egymást. Mi több, a sorozat más köteteinek szereplői is feltűnnek, és ott is vannak szikrák.
A szokottnál kisebb a bajom azzal, hogy nem hiszem el a szerelmet. Evie esetében nagyon is hihető, hogy Sebastian magával ragadja. Egyrészt, megvan a fizikai vonzalom. Másrészt, a férfi rengeteg áldozatot hoz érte, majdnem meg is hal érte, amikor a testével fogja fel a nőnek szánt golyót. Bármit mond is, nem úgy viselkedik. Egy csomó apró figyelmesség, amit kap – elég csak a lábmelegítőre gondolni már akkor, amikor még idegenek voltak egymásnak egy alkuval.
Azt már nehezebb megfogni, hogy Sebastian mitől lesz szerelmes, de nem is kell ezen gondolkodni. Romantikus regény, amiben az a dolga, hogy szerelmes legyen és a nagy korhelyből rendes férj legyen a végére. Kleypas inkább azt ragozza, hogy milyen fejlődést mutat a személyisége: ahogy a munka mellé áll, ahogy hűséges kezd lenni és ahogy képes bocsánatot kérni a korábbi vétkeiért.

Alapvetően az ő kettősük tölti meg a regényt, de akad egy-egy fontosabb mellékszereplő is. Ők kapnak egy jellegzetes vonást, annál nem mélyebbek, de mozgalmasabbá és színesebbé teszik a történetet. Az unalmas lett volna, ha csak annyi lett volna a cselekmény, hogy Sebastian a feleségét környékezi – feldobta, hogy kotnyeleskedtek az egykori petrezselymet áruló bálozók, vagy a játékterem alkalmazottai hogyan reagáltak az új tulajra.

A történelem viszont jelentéktelen. Itt csak annyi jelentősége van, hogy a lányoknak bálokon kellene férjet fogni, meg nagy súlya van a nemesi rangoknak. Fűzőt hordanak a nők. Vagyis, külsőségek. Én mindig sajnálom az ilyen történetekben, hogy még díszletnek sem nevezhető a történelmi környezet. Itt konkrétan semmi jelentősége.
Ugyan minimálisan a társadalmi szokások megjelennek, de ez egy alakulóban levő kor. A gazdag amerikai örökösnők már nemes férjet foghatnak, és Sebastian is vezetni kezdi az apósától örökölt játéktermet, hiába nemesi vér. Sőt, Evie-t is elveszi, noha a lány csak anyai ágon tud előkelő felmenőket felmutatni. A pénz már fontosabb itt, mint a rang.

A nyelvezete megosztott. Értem, miért használja Sebastian jellemzésére azt, hogy trágáran fogalmaz. Élvezi, hogy megbotránkoztathatja a nagyon is ártatlan feleségét. Attól függetlenül nekem sem tetszett, ahogy ki tudta fejezni magát. Mégis csak egy nemesember, iskolázott és intelligens, akitől többet várna az ember.
Különben meg nyálregényes túlfűtött szenvedélyekkel a hangvétel.

Nem bírom megállni, de a borítót is szóvá kell tennem. Kifejezetten hangsúlyos a történetben, hogy Evie haja lángoló vörös. Köze nincs a borítón levő nőhöz külcsínre – annyira megterhelő lett volna a történethez illő képet találni?

Amennyire egy ilyen regény engem szórakoztat, ez szórakoztatott. Ez mindenképpen jó pont, és elvoltam a történettel.

Idézet: 

Ha az ember a pokolba tart, előbb-utóbb úgyis melege lesz.