Fülszöveg: 

Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok… még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas.

Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz?

De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.

Szerintem: 

Zsánerében, mint

romantikus álkapcsolatos történet, korrekt. Csak éppen azt a pluszt nem találtam meg benne, amivel kiemelkedne az átlagból. Pár dolog zavart benne, más tetszett, de nálam nem több egy gyors olvasásnál, amivel elvoltam, de gyorsan el is felejtem.

A sztori eléggé tipikus: a két ember, akik nem kedvelik egymást, kénytelenek együtt nyaralni menni és párnak kiadni magukat. Olive és Ethan aztán rájönnek arra, hogy nem is utálják egymást, sőt.
Tökéletesen ráillik a romantikus regények szokásos felépítése és a befejezés is pont olyan, amilyen az ilyen regényekben lenni szokott. Nincs ezzel baj, csak hogy szeretni tudjam, nekem kellene valami plusz, ami kiemeli az átlagból.

Az egyik, amit annak szánhatott az írónő, nálam pont fordítva sült el. Olive nem győzi hangsúlyozni, hogy ő az átlagos, a szerencsétlen iker és elég komoly gondjai vannak a külsejével/önbizalmával is. Mert hiába írja azt, hogy neki nincs baja a teltebb idomaival, azért elég sűrűn problémázik azon, hogy nem tetszik a férfiaknak, mert ő nem divatosan sovány lány. Az esküvő előtt is az a baja, hogy szedett fel magára sütés közben és igen feszül rajta a ruha. Vagyis, Olive a szomszéd lány típusú hősnő, akivel elvileg könnyebben azonosul az átlag olvasó.
Csak éppen Ethan messze van az átlagos pasitól. Ő az, akire Olive még akkor is pozitív jelzőket pakol, amikor éppen nagyon utálja. Ez személyes agymenés, de az 'átlaglány összejön az álompasival' történetekből már annyira elegem van. Ha Olive sem érti, mit szeretne benne a másik, nekem miért kellene?

Próbál komédia is lenni, és azzal humoros helyzeteket teremteni, hogy játsszák a párt. Hol jól sikerül, hol erőltetett. Más is, mint amit én viccesnek tartok, így ezzel sem nyert meg. A limonádé romantikus komédiák szintjén marad, én azokon mosolyogni se nagyon tudok, nemhogy nevetni.

Ami viszont működött, az Ami és a férje kapcsolatában a fordulat. Az váratlan, jól van felépítve és valóságosabb, mint Olive és Ethan románca. Az valami új, nem nagyon szokott ilyen lenni egy romantikus regényben. Annyira nem fogott meg, és nem is fő szál, hogy lényegesen javítsa a véleményem a könyvről, de mindenképpen piros pontot érdemel.

A stílusa is könnyed, humoros, csajos, szórakoztató. Abszolút nyári limonádé, ha télen is játszódik. Mondjuk, egy egzotikus szigeten játszódik a nagyja, így bikiniben sétálnak, nem síelnek, teszem hozzá.

Nem is akar különösebben mondani semmit, csak szórakoztat. Zsánerében azt hozza is, nem lesz rossz emlék, csak halvány és gyorsan merülő.