Fülszöveg: 

A BÁRÓ LÁNYA ELTŰNT. A RYRIÁNAK EGY VAGYON ÜTI A MARKÁT, HA MEGTALÁLJÁK. DE NEM ÉRIK BE ENNYIVEL.

A dúsgazdag Gabriel Winter lánya rejtélyes módon eltűnik, és mivel hallottnak hiszi, bosszút esküszik. Miután Colnorában megélte a hírhedt Félelem Évét, tudja, kit bízhat meg azzal, hogy véres bosszúját beteljesítse: a rettegett Porost.
Nyomozásuk során Royce, a cinikus néhai orgyilkos és Hadrian, az egykor zsoldosként szolgáló idealista útja egy titkokkal teli óvilági városba vezet, amelynek nemesei a birodalom hőskoráig vezetik vissza családfájukat. A Riyria feladata könnyűnek tűnik: ki kell deríteniük, mi történt az elveszett hercegnével, és ha életben van, haza kell juttatniuk… Ha pedig nincs, meg kell büntetniük a felelősöket. Hamar kiderül azonban, hogy semmi sem ilyen egyszerű Rochelle zsúfolt, ködös utcáin, amelyeken talán több ősi legenda is életre kelt.

Szerintem: 

Újabb kalandos, gördülékeny kaland a szerző talán

legismertebb hőseivel. Újra egy epizód, amely a nagy történetet nem viszi előbbre – az alapsorozatban volt benne –, de jól rávilágít arra, milyen ember Royce és Hadrian.

Új színeket bennük nem is találtam, de mindaz, ami jellemzi őket, most is megmutatkozik. Hadrian félelmetes harcos, egy örök optimista mellette. A múltban tett szörnyűségeket, de új életet kezdett és most jó ember. Talán zsoldosként keresi a kenyerét, de mellette a jó harcosa is tud lenni. Nagyon jó barát, mer bízni másokban és ettől ebben a fantasy világban még talán bátrabb is, mint amikor a gólemmel áll szembe puszta karddal a kezében.
Royce a cinikus, az örök magányos, aki pontosan tudja, hogy a bizalom és a szeretet halálosak. Még fent van a páncélja, de Hadrian barátsága és Gwen szeretete lassan bontja a rétegeket. Itt azt látjuk, hogy túl tud lépni a hasznon, és igyekszik úgy alakítani az eseményeket, hogy azok Hadrian szemében is megfelelőek legyenek. Halálos, gyors, veszedelmes, de a felszín alatt már változik.

De ez a történet attól tudott számomra működni, hogy rajtuk kívül is vannak erős személyiségek a történetben, akik megkapják a maguk útját. Genny Winter saját jogon is hősnő, és nagyon sok tekintetben fel lehet rá nézni. Nem csak remek üzletasszony, de jószívű, segítőkész és akit szeret, azért mindenre kész. A harsány természete, az ereje és a vidámsága pluszt ad a regénynek. Az, ahogy semmilyen nehézség nem töri meg, hanem megtalálja azt, ami jó a helyzetében, igazán példaértékű.
Ebben a részben nekem ő emelkedett ki leginkább, bár minden résszel egyre jobban kedvelem a főszereplő párost is.

Sullivan közben bemutat egy újabb várost, amelyet megtöltött különféle népekkel és társadalmi problémákkal. Ha a fantasy réteget lebontom, akkor a társadalmi egyenlőség kérdése van minden mögött. A kiemelt szereplők, valamilyen szinten még a rossz oldalon állók többsége is, azért küzdenek, hogy a születés ne határozza meg, ki mire viheti. Kapjon mindenki esélyt, és megmutathatja, mire képes.
Talán utópia is a jövőkép, amiért Genny küzd, de egy olyan jövőkép, amiért megéri tenni.

Új mágikus elemként a gólemekkel ismerkedhettünk meg, és szépen bele lett illesztve a regény világába is. Még új és jó ötlet is van benne – kifejezetten tetszett, ahogy a gólem irányítója a lelkét a lénybe helyezi, és mondhatni avatárként irányítja.

Van a részben kaland, menekülés és küzdelem, politikai és mágikus játszmák. Volt már izgalmasabb része is a sorozatnak, de kellemes olvasmány is. Abban pedig egyre több humort vélek felfedezni, ahogy Hadrian és Royce beszélgetnek. (Royce részéről a morgást is beleértve.)

Idézet: 

Az üzlet olyan, mint a kártyajáték. Gyorsan kell megítélni az embereket, és meg kell játszani az esélyeket.