Fülszöveg: 

Marina di Natale a kórházban tér magához. Döbbenten látja, hogy a haját leborotválták, a fején húzódó vörös sebhely jelzi, hogy komoly műtéten esett át. Rövidesen világossá válik, hogy nemcsak az egészsége, de az egész élete összeomlott. Majdnem a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adja fel, hisz bár a férje elhagyja, a szüleire sosem számíthatott, és a munkáját is gyűlöli, a kislánya megmaradt neki – érte pedig a lehetetlenre is képes.

Gyógyulása után Marina a festői tengerparti kisvárosba, Anzióba költözik a gyermekével. Kis kora óta vonzották az izgalmas ízek, rajongott nagyanyja különleges, rendhagyó süteményeiért, szinte kívülről fújta a recepteket, melyek a világ lenyűgöző tájait idézték, így rövidesen megszületik a fejében a terv egy saját pékségről.

Csakhogy mindez kapcsolatok és elégséges pénz nélkül meglehetősen kilátástalan vállalkozásnak tűnik… Ekkor azonban váratlanul támogatást kap, mintha a sors sietne a segítségére. Szerencséjére vagy szerencsétlenségére megjelenik egy férfi is az életében, de Marina nem bízik benne, ami nem csoda, hisz Domenico nem más, mint a volt férje Franciaországban élő bátyja, akivel ő soha nem találkozott. Úgy tűnik, Domenico di Natale célja az, hogy kihúzza Marinát a magánélete romjai alól…

De vajon mit akar valójában a rejtélyes múltú férfi? És lehet-e bizalmat építeni, ha az ember mindent elveszített, amiben hitt?

Szerintem: 

Bár az írónő történelmi romantikus, krimis regényeit szeretem jobban, meglepetésemre

ennek a kötetnek a nagyja is kifejezetten tetszett. Egy újrakezdés története, amiben akadt pár fordulat is.

Egy egészen erős hősnőt kapunk, aki attól válhat példaképpé, hogy sok tekintetben átlagos. Aki élte a trófeafeleségek számára is unalmas életét, de amikor a férje családja összefog ellene, a lányáért mindenre képes. A luxusvillából pékség alkalmazottja lesz, és a lányát is át tudja segíteni azon, hogy milliomos csemetéből bolti eladó lánya lett.
Nagyon tetszett az a mondata, hogy a munka nem szégyen. Érdemes ezt megfogadni, és megnézni hozzá, mit ért el vele Marina. Sokkal boldogabbak lettek a szerényebb körülményeikkel és tevékeny, igazi barátokkal maguk körül, mint voltak a luxusban és a hatalmi játszmákban.

Még szórakoztatónak is találtam, ahogy az új élet darabkái összeállnak. Ahogy lakást keresnek, ahogy Marina állást talál, ahogy a lánya beilleszkedik az új iskolájába és kitalálja, hogy mivel keresse meg a zsebpénzét.

Még az is belefért, hogy felbukkan az ex-férj kitagadott féltestvére és a családi múlt újabb titkai kerülnek felszínre. Még a bosszúhadjárat is elment, a pékségek közti háborúskodással együtt. Ugyan a vége mindkettőnek összecsapott volt, az még belefért. Kellett valami plusz, az a krimis extra, amit jó érzékkel megkapunk az R. Kelényi regényekben.

Ami nem kellett volna most nekem, az a szerelmi szál. Vagy legalább mással – nekem nem tetszett, hogy Marina összejön a sógorával. Ha vele csak barátok lesznek, és az új városkájukban ismerkedik meg valakivel, sokkal jobb szájízzel teszem le a könyvet. Pláne, hogy a két férfi még hasonlít is egymásra külsőben. Az egyetlen szerencse, hogy túlírva nincs. Igazán romantikus jelenet, randi vagy ilyesmi nincs is benne. Vonzódni kezdenek, és mire az olvasó észbe kap, már együtt is vannak zökkenőmentesen.

A szereplők fekete-fehérek. Azon ugyan lehet merengeni, hogy az ex vagy az anyja a bűnösebb, mert az anyós van démoni nőszemélynek megfestve. De az nem ment fel mást sem, hogy van nála rosszabb is a történetben.
A másik oldalon állók makulátlanok, törekvőek, igazságra törekednek.
Azt szerettem benne, hogy megtölti szereplőkkel a történetet. Marina körül több új ember lesz, és az egyik nagy kedvencem a nők ügyeiért kiállni akaró, nagyon fiatalos, ugyanakkor nagyon okos ügyvédnő lett.

Ha a történet rétegeit lebontom, akkor ez arról szólt nekem, hogyan érdemes élni. Melyek azok az értékek, amire lehet építkezni és boldoggá teszik az életet. Azt meg különösen élveztem, hogy ez még csak sulykolva sincs, kimondva sem, csak Marina és az ügyvédnő példáján is látjuk.

Mindez abban az érzelmes, de nem csöpögő, olvasmányos stílusban, ami a szerző sajátja. Könnyű olvasni, csajos, szerethető.

Vagyis, kellemes meglepetés volt a Manna Marina, ha egyes elemei a cselekményben nem is nyerték el a tetszésem.

Idézet: 

– Egy pékségben leszek eladó.
– Eladó? – tátotta el a száját. – Te? De anya… Te tényleg másoknak adsz majd el kenyeret?
– Igen – bólintottam, és elmosolyodtam. – Ez ciki?
Adriana megrántotta a vállát.
– Hát… nem tudom. Igen, lehet, hogy gáz.
– Szerintem nem az. Szerintem egyetlen munka se ciki