Fülszöveg: 

Birgit ​Nilsson minden idők egyik legjelentősebb énekesnője volt, olyan művész, amilyen nem sok születik egy évszázadban. Azon kevesek közé tartozik, akikről elmondható, hogy új fejezetet nyitottak az operaéneklés történetében. Szerencsés helyen és időben, ideális körülmények között indult a karrierje: a második világháború utáni Stockholm nemcsak egy kiváló hazai erőkből álló, biztos kézzel vezetett operai együttesnek adott otthont, de számos világhírű vendégkarmester is ellátogatott a svéd fővárosba. Innen indulva Nilsson a világ összes jelentős operaszínpadára eljutott, a korszak legnagyobb Turandotjai, Saloméi és Izoldái között tartották számon. Wagner-énekesnőként főszereplője volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok világháború utáni újjászületésének, az „Új Bayreuth” kísérletező időszakának, és részese lett a 20. század egyik legjelentősebb operai hangfelvétel-sorozatának, A nibelung gyűrűje Solti György által vezényelt produkciójának. Az operajátszás-történet egyik aranykorában volt világsztár, olyan korszakban, amelyben – az ő szavaival élve – „kész botránynak” számított, ha egy felvonás végén csak háromszor tapsolták ki a szereplőket a függöny elé.

Szerintem: 

Nem éppen ezt vártam. Ha

önéletrajzi a kötet, nem kellene arról is szólnia a könyvnek, akinek az életét megismerjük? Nekem ugyanannyira ismeretlen a kötet elolvasása után Birgit Nilsson, mint előtte volt.

Az alcím, ami azért kifejezi, mit kaptam. Valóban, másról sem szól, csak arról, hogy milyen szerepet melyik másik követte, melyik operaházban. A végére teljesen bele is keveredtem, hogy miért olyan fontos, hányszor énekelte Izoldát. Azért az leesett, hogy a Trisztán és Izolda főszerepe volt az övé, úgymond, nagyon sokat énekelte nagy sikerrel és sok helyen, és nem véletlenül érzem úgy, hogy a fele könyv arról szól, kinek a rendezésében és kikkel énekelte Izoldát.

Nekem nagyon száraz, és szinte felsorolás. Hiányoztak az anekdoták, akár a színpad világáról, akár a magánéletéről, akár a hírnévről. Jó 40 évnyi pálya, és alig van benne olyan történet, ami emlékezetes lenne. Biztosan van, aki azt is meg tudja jegyezni, hogy melyik színpadon mikor énekelt Nilsson, én nem tartozom ezek közé.
Szomjaztam az olyan részeket, amikor mesélt, nem csak szakmai életutat ismertet.

Mennyit tudunk meg a nőről azon túl, hogy nagy operaénekesnő volt? Egy nagyon keveset mesélt a tanyán dolgozó szüleiről. Elmeséli, hogy ismerte meg a férjét. Ezen túl nem sokat. Fájlaltam, hogy hiába énekelt a világban nagyon sokfelé, még csak a városokról sincs benne benyomás. Legfeljebb az operaházakról, de az is csak minimális.

Vannak mellékletek is, az egyik tetszett, a másik kevésbé. Fel van benne sorolva a hangfelvételek sora, amelyeket Nilsson készített. Abban egyszerűen nem látom, miért kellett. Az is jobb lett volna, ha a híres szerepeit gyűjtik ki kronologikus sorrendben.
A másik a képmelléklet. Ez volt az, amit tudtam értékelni. Színpadi képek, fotók kollégákkal. A civil Birgit nem ismerszik meg ezekről sem, de a színpadi hatásáról nyújt benyomást.

Az egy-egy mesélős rész tudott tetszeni benne, különben ez túl száraz és nagyon hiányzott egy történet. Összességében nem tetszett a kötet.