Fülszöveg:
Cillian Fitzpatrick kegyetlen és hidegvérű. Hadész, Brioni öltönyben.
A média szerint ő A Szégyentelen.
Számomra viszont az a férfi, aki (vonakodva) megmentette az életem.
Most pedig egy újabb, „aprócska” szívességre lenne szükségem tőle.
Csakhogy Cillian csak úgy nem osztogatja a szívességeket.
A szabadságom kell neki.
Én lettem a legidősebb Fitzpatrick testvér játékszere. Amivel játszhat, amit meggyötörhet, amit tönkretehet.
Azt hiszi, megrogyok a kis pszichológiai hadviselése súlyától. Azonban hamarosan megtudja, hogy a leghalálosabb méreg egyben a legédesebb is.
Szerintem:
Már belefutottam több kötetbe, ami
Hades és Persephone történetét dolgozta fel. Meglepetés: ez is olyan!
Először is, lazán kapcsolódik az előző kötethez. Abban is szerepel Cillian és Persephone, de ami rájuk vonatkozik, itt újra előkerül. Vagyis, nem igényli az előismeretet, de időrendben ez a későbbi. Pontosan, 2 évvel később játszódik, mint A szégyentelen.
Ez a történet tetszett különben jobban, noha ebben is klisé van. Most egy álkapcsolat – elrendezett házasság történetet kapunk. Cillian – becenevén: Kill – utódot akar, és Persephone a kinézett ara, akinek segítség kell, és így Kill könnyen ráveszi, hogy fogadja el a feltételeit. A csavar az a sztoriban, hogy a nő első szerelme Kill volt, csak éppen ezt a férfi soha nem tudta. Így a nő nem csak érdekkapcsolatot akar, és olyan feltételeket szab, hogy igazivá tehesse a házasságát. Pl. az alku tárgyát képező gyerekeket nem mesterséges fogantatással hozzák össze, a nő ragaszkodik a hagyományos módszerhez. Ahogy vidékre költözni sem hajlandó, és folytatja a munkáját is.
Bele szoktam kötni abba, hogy egy idealizált, plátói érzelmet így továbbvisznek évekkel később, de itt legalább a jelenben építenek egy kapcsolatot.
Vannak konfliktusaik, Kill a cégében is hadakozik, és nem csak arról szól így a történet, bár az a legfontosabb, hogy csiszolódik össze ez a két ember.
Shen erotikus regényekben utazik, itt is megvan ez a vonulat, az ízlésemhez képest sokalltam is. Pláne, hogy van némi BDSM színezet benne, Kill szeret kötözni. Lesz magyarázat is hozzá, honnan jön ez neki, meg azért korhatáros, durva dolgok nincsenek benne, mint egy-egy másik történetben igen.
Jobban kedveltem a szereplőket, Kill és Persephone is szimpatikusabbak, mint az előző kötet párja. Kill komolyabb, sebzettebb, bár nem igazán tetszett, amit Shen kitalált neki -Tourette-szindrómát küzd le a merevségével és egy kamaszkori bántalmazó kapcsolattal. A kifejezésmódja választékosabb, és az ő esetében tényleg súlya van, ha káromkodik. Hunternek az alapállapot volt, anno. Persephone meg jobban kiáll magáért, és jobban megmarad magának a férfi mellett is. Most pláne látszik, hogy Sailor mennyire átvedlett Hunter oldalbordájává, míg ez a nő jobban megtartja a saját dolgait és életét is.
A mítosz átépítése nem 100%, nincs meg minden elem párja, de azért felismerhetőek egyes elemek. Az nem is tetszett, hogy ezek túl is vannak hangsúlyozva, annyira direkten, mint a női főszereplő neve.
Összességében ezzel a kötettel nagyjából ki vagyok békülve, határozottan jobb az előzménynél és jól alapozza a következő párost is.
Idézet:
Életünk két legfontosabb mozzanatát nem mi határozzuk meg: a fogantatásunkat és a halálunkat. Nem mi döntünk arról, hogy megszületünk, ahogy arról sem, mikor és hogyan halunk meg. De a kettő között? Az mind a saját hatáskörünk. Úgy töltjük ki azt az időt, ahogyan csak szeretnénk.
