Fülszöveg: 

Az életem: egyik pillanatban még tündérmese, a következőben rémálom.

Egy fényűző bálon elcsattant ártatlan csókkal kezdődött a végzetem. Egy titkos pillanat egy jóképű idegennel. De az én Romeóm nem olyan romantikus, mint névrokona. Nem a szerelem hajtja, hanem a bosszúvágy.

Számára csak egy sakkfigura vagyok. Egy eszköz. A riválisa jegyese.

Gyűlölöm ezt a sötét herceget. Nem köthetem össze vele az életem. Halált érdemel.

Azt hiszi, elfogadom a sorsom. Nos, nagyobbat nem is tévedhetne. Nem adom olyan könnyen magam. A jövőmet én alakítom.

Ebben a történetben Júlia nem hal meg. Na de Romeo? Rá pusztulás vár.

Szerintem: 

Már ott kezdődnek a bajok, hogy

már most gondban vagyok azzal, hogy összeszedjem, miről is szólt ez a regény. Különben, sok tekintetben hajaz a Brutal Prince-re, kb. ugyanaz az alap.

Adott egy gazdag örökösnő, egy gazdag üzletember, akik flörtölnek egy estélyen. Mivel kínos helyzetben találják őket, össze kell házasodniuk. Mire Dallas észbe kap, már Romeo felesége. Csak éppen nagyon mást akarnak egymástól meg az élettől is. Romeo egyetlen célja a bosszú, Dallasé a család. A szikrák viszont pattognak közöttük. Ahogy ezt leírtam, még egy eszembe jutott – csak ez kosztümös romantika helyett dark romance elemekkel dolgozik. Az első Bridegertonban a herceg is azzal akart bosszút állni az apján, hogy nem lesz gyereke és kihal vele a név, és neki is lett egy elszánt felesége, aki viszont gyerekeket akart szülni neki. Vagyis, sok eredetiséget nem tudtam felfedezni a történetben.

Magában a cselekményben sem. Romeo dolgozik a bosszútervein, de a fő eseménysor, hogy miképpen alakul a kapcsolata Dallasszal. Mikor lesz a szex már érzelem és szerelem. A család közbe belekotyog és elvárásokat fogalmaznak meg, de alapvetően ez a főszereplő párosra kihegyezett erotikus történet. A végére ugyan belekever azzal, hogy ki és hogyan akar ártani nekik, de nagyon gyorsan le van rendezve az a vonal.

A szokásos bajaim egyike is beköszönt: kaptam egy olyan hősnőt, akit nehezen viseltem el. Egy mai, modern kor és Dallas egyetlen vágya, hogy anya legyen? Annyira pazarlónak és idegesítőnek érzem, hogy csak él bele a világba, alibiből egyetemre jár – bár inkább csak bukja a féléveket. És semmit nem fogalmaz meg, semmit nem csinál. Ha nem olyan gazdag lenne a családja, ez a lány nem lenne életképes. Romeo magában nem egyszer meg is állapítja, hogy Dallas lusta. Tényleg az. Nem nagyon tudtam együttérezni, vagy a helyébe képzelni magam egy ilyen nőnek. Ha már a nagy álma. Ennyire mindegy, ki az apa? Simán szülne az első vőlegényének is, majd Romeóban már akkor a gyereke apját látja, amikor még nagyban gyűlöli, legfeljebb lefeküdni akar vele. Biztos velem van a baj, de egy vágyott, szeretett gyereknél szerintem feltétel az is, hogy az apa személye nem közömbös, pláne, ha együtt is akarják nevelni.

Olyan könyv, ami inkább erotikus, és nem romantikus. A szereplők vonzódnak, aztán szeretnek, amennyire ezt el lehet hinni. Nekem nem nagyon szokott menni.

Az egyetlen, amit azért pozitív oldalra tudok írni, hogy zsáneren belül a stílusosabbak között van. A felek feleselgetnek, megküzdenek egymással. Igen, sok a szex és ehhez passzol a nyelvezet is, de van benne élvezhető rész is.

Van bőven olyan mellékszereplő, akikről még lehet mesélni, vagyis: látni, miképpen lehet ezt sorozattá írni. De hogy kell-e? Jelenleg nem tudnék olyasmire rámutatni, ami miatt inkább ezt folytassák, ne a tucatnyi nagyon hasonlót.

Idézet: 

Ha meg kell változnod ahhoz, hogy elfogadjanak, akkor eleve nincs is szükséged az adott személyre az életedben. Mert nem veled akar együtt lenni. Hanem a rólad alkotott saját elképzelésével.