Fülszöveg: 

Hunter

Nem terveztem, hogy egy szexvideó főszereplője legyek, okés?
Egyszerűen csak megtörtént.
Erre az én utálatos apám fél év cölibátusra, piamentességre és totális unalomra ítél a legstréberebb, szűzike, Sailor Brennan társaságában.

Sailor

Nem vágytam erre a melóra, oké?
De annyira jó ajánlat volt, hogy nem mondhattam nemet.
Amúgy sem kell félni attól, hogy belezúgnék ebbe a gyönyörű, karizmatikus, csilliárdos agglegénybe.
Nem. Ellenállok Hunter Fitzpatrick vonzerejének.
Még akkor is, ha elveszítem mindenemet.
Még akkor is, ha odavész a birodalma.

Szerintem: 

Azt az irányt képviseli a romantikus regények között, amit

nem szeretek. Úgyhogy, tudom cincálni az összes dolog miatt, amit az erotikus-romantikus regényeknél fel szoktam hozni.

Rögtön az első, hogy nem hiteles nekem a főszereplő páros. Hunter leginkább azzal van jellemezve, hogy mennyire jól néz ki. Roppant hiú is, és Sailor is azért figyel fel rá, mert úgy néz ki, ahogy. A lány viszont csúnyácska – még olyan jelenet is van, amikor Sailor meghallja, vagy meg is kérdezik tőle, hogy lehetne együtt, amikor Hunter fényévekkel jobb pasi, mint amilyen nő ő. Ok, a külső nem minden, de Hunter felszínesen indul neki a történetnek, és nekem lemaradtak azok a pontok, hogy mitől változik meg. Ha nem kell cölibátust fogadnia, amiben Sailor az egyetlen elérhető nő, nem jönnek össze.
Amikor már szerelem, és több a kapcsolat, mint szex, akkor meg fordítva nem értem – Sailor belső értékekben gazdag teremtés. De mit szeret meg a lány Hunterben? A végére kiderül, hogy jobb szíve van, mint amit mutat magából, de ahogy ezek egymásra kattannak, azt nem indokolja a történet.

De van ennél rosszabb is. Ahogy Shen rakja egymásra a rétegeket, hogy Hunter nem csak egy szépfiú. Az egyik jelenetben kiderül, hogy zseni szintű IQ-ja van, 140 pont felett. Csak éppen ebből semmi nem látszik a könyvben. Nem úgy okos srác. Hunter megnyerő és mindenkit levesz a lábáról. Szedjük csak össze! Milliárdos örökös. A legszebb pasi a történetben. Olyan a stílusa, hogy mindenkit kenyérre ken. És még zseni is??? Mondjuk, ez utóbbiból semmi nem látszik a történetben.
Sailor kapcsán meg a végkimenetel nem áll össze. Sailor komolyan megdolgozott az olimpiai részvételéért, és ha azt el is tudom fogadni, hogy sportszerűségből miért mond le róla, de azt nem, hogy a sporttal teljesen felhagy. Nem tudom elhinni, hogy valamit, amit évekig ezen a szinten művel, így fel lehet adni.

Ők ketten vannak a középpontban, de közben más szereplők is feltűnnek mellettük. Épp annyira, hogy ne csak Hunter – Sailor show legyen az egész regény.
Igaz, ezt be tudom annak is, hogy Shen univerzumokat épít. Ez is sorozatnyitány, de más történetek szereplői is felbukkannak benne, illetve Sailor szüleinek is van saját regénye. A lényeg, kellett színesítésképpen a másféle szereplő, nekem túl tömény a főszereplő páros.

Viszont, minden kifogásom ellenére Shen stílusában van valami, ami olvastatja. Még akkor is, ha Hunter stílusa olyan obszcén, hogy rossz olvasni. Zsánerében kifejezetten szórakoztató, és az írónő bulváros, mesélős hangja nekem eladta.

Annak különben örülök, hogy Hunter letudva és jönnek az érdekesebb férfiak a családból. A két báty – ők sokkal érdekesebbek számomra már most, mint Hunter volt.

Idézet: 

Amúgy meg apa kinyírná Hunter Fitzpatricket, ha bajba sodorna.
A tesóm, Sam pedig eltüntetné a holttestet. A maffiózó család szépségei!