Fülszöveg: 

Talán mindig is az volt a sorsom, hogy beleszeressek egy szörnyetegbe. Míg a többi kisgyerek nem mert elaludni a szekrényében lakó, éles fogú rémtől, én alig vártam, hogy láthassam az enyémet. Szerettem volna megetetni, megszelídíteni, megérteni.

Most pedig itt az igazi fenevad.

Sam és én csak a sötétség leple alatt szerethetjük egymást. Amint a történetünk napvilágot lát, és lehull a lepel az igazságról, nekem kell véget vetnem az egésznek.

A nevem Aisling Fitzpatrick, és tartozom egy vallomással.

Nem Sam Brennan az egyetlen szörnyeteg ebben a történetben.

Szerintem: 

Ahogy elvileg egyre betegebb személyiségekhez tartunk, úgy lesz

egyre jobb a sorozat? Hunter még csak egy szexmániás volt, Cillian már üzleti cápa szociopata vonásokkal, és most megérkezett a szó szerint gyilkos Sam is, aki gyűjti a golyókat, amikkel ölt. Ebben a sorrendben javulnak a történetek és a szereplők is.

A szörnyeteg Sam és Aisling hosszas játszmája – aminek egy olyan klisé az alapja, amitől sikítani tudok. Találkoznak, van egy csók, és a lány az egész életét annak rendeli alá, hogy egyszer majd megszerzi a férfit. Érthetetlen az a megszállottság, ami hozzá köti – mert ezt nem szeretem szerelemnek hívni. Még a szeretőit is úgy választja, hogy megtanítsák neki a trükköket, amiket majd Samen akar bevetni. Mégis, ezen utólag agyalok csak, a történetben működött. Ahogy egyre több réteget látunk a férfiból, a sebzettségéből és ahogy túlélt mindent, érthető, mit lehet szeretni benne. Akkor pláne, ha valakinek bejönnek az antihősök. Csak éppen ezeket Aislinggel együtt tudjuk mi is meg, vagyis, ezekért szeretheti jobban a férfit, de nem indokolja azt a kattanást.

Viszont, amennyire klisé az alap, annyira jó a kapcsolat a történetben. Itt nem tudtam előre, mi fog történni, és nem egyszer meglepődtem, mit tartogatnak egymásnak. Mert itt egyenrangú felek küzdenek meg és szeretik egymást. Ez harc is. Olyan lépésekkel, hogy a végkifejletet leszámítva - minden részben esküvő és/vagy jön a gyerek, nem meglepő, hogy itt is ez lesz - néha ledöbbentem, hogy mit meg nem játszanak. Sam nagyon durván el akarja lökni a nőt, és az pl. kiszámítható húzás, hogy más nőt visz a jótékonysági bálba parádézni előtte, de amikor kidobja a vidéki házból… Máskor viszont nagyokat nevettem rajta – amikor Sam elszólja magát, és a fivérek előtt hívja a becenevén a lányt. Vagy a lánykérés kártyán, azzal együtt, ahogy utána beállít Cillian kivásárolni a húgát az eljegyzésből.

Ez is simán eladná, de mellette ott van Sam bosszúja is az anyjáért. Ahogy {{módszeresen nekiáll tönkretenni Aisling apját)) szintén olvastatná. Talán önálló regényre nem lenne elég, de itt eltalált ellensúlya a szerelemi szálnak. A maffia vonal a halványabb, de nem is volt belőle többre igényem. Pont akkor hozott egy plusz drámát, amikor kellett. Vagyis, volt cselekmény is, a szerelmi vonalon is, mellette is. Ez izgalmas volt, pedig romantikus regényre ezt a jelzőt ritkán írom le.

Ha ez még nem lenne elég, Shen viszi tovább a sebzettség témáját is. Aisling és Sam is egy bonyolult, fájdalmas gyermekkort élt túl, és bántalmazó családok sarjai. Minél előrébb vagyunk a történetben, annál több derül ki a pokoljárásukból. Ez nem csak összeköti őket, de elmeséli, hogy lettek ezek az emberek és miért ilyen életet élnek. Különben Sam az, akiről elhinném, hogy zseni szintű IQ-ja van. Hunter most is olyan playboy alkat, míg Sam kiemelten értelmes és intelligens. Egyszerűen nem hiteles, hogy Hunter agya a legjobb a történetben, ahogy az első kötetben Shen felhozta az IQ-t.

A szörnyeteg, ami a címbe is bekerült, árnyaltabb színeket kap. Aisling esetében vita téma is lehetne, minek számít a lány. Mert behoz Shen egy újabb nagy és megosztó kérdést: az eutanáziát. Törvény szerint gyilkos, de azért egész más, amit ő tesz, és amit Sam. Ha mindent összeadunk, a múltat és hogy kit és miért bántanak, még Sam esetében sem igazán passzol a Szörnyeteg.

Természetesen az is áll, ahogy az előző részekre is, hogy Shen meglepően jó mesélő. Gyorsan olvasható, szórakoztató, érthető. Pedig vannak előítéleteim az erotikus – romantikus regényeket író szerzőkkel, de e szerző köteteire kezdek rákapni.

Vagyis: jó a cselekmény, meglepett a szerelmi szál, nagyon bírtam a szereplőket, és még komoly témák is vannak benne, mindez olvasmányosan. Határozottan tetszett ez a könyv.

Idézet: 

A szív egy szörnyeteg.
Ezért zárják be a bordáink közé, egy ketrecbe.

A szerelem kockázatos. Egy vihar, ami vagy felforgatja az életed, vagy megtisztítja előtted az utat. Olykor mindkettőt egyszerre.

Fel sem merült, hogy Fitzpatrickék nyerjék el az év családja címet a közeljövőben. Sőt, talán még Lannisteréket is kenterbe verték.

A vágy elmúlik, a szerelem marad.
A vágy türelmetlen, a szerelem kivár.
A vágy megéget, a szerelem melenget.
A vágy tönkretesz, na de a szerelem? A szerelem megöl.
S.A.B.

A legtöbben nem tudják rólad, hogy a ragyogó külső mögött Amerika Hercegnője azt várja epedve, hogy elrabolja őt a szörnyeteg, nem pedig azt, hogy megmentse egy herceg.

Na és a szörnyetegek? Mi egy kicsit keményebben szeretünk.