Fülszöveg: 

Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó közegéből – és akinek menekülését lélegzet-visszafojtva figyelte az egész világ.

2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült Szaúd-Arábiából, bántalmazó családjától – de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot.

Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok – köztük a nagyhatalmú politikus édesapa – akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás.

A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymágában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát.

Szerintem: 

Nem egy könnyű történet – nem véletlenül

van ott az elején, hogy erőszakos jeleneteket is tartalmaz. Azért nem horror, de mivel ez egy igaz történet, így is elég nagyot tud ütni.

Rahaf Mohammed története a sajátja, de nem csak az. Egy jelenséget, társadalmi szokást akar megmutatni, a saját történetén keresztül. Így kétféleképpen is lehet olvasni: csak a történetét nézni, vagy kiszedni belőle, amit a szaúdi viszonyokról elmesél.

Nem regény, de regényszerű. Már a felépítése is: kerete van. Onnan indul a történet, hogy Rahaf már a nagy szökésre indul. Minden előkészítve, de véghez kell vinni a tervet. Majd visszapörög az idő, és elkezdi elmesélni, hogyan jutott el oda, hogy el kell menekülnie, vagy nincs már élete sem. A kisgyermek évektől és a szülei bemutatásával indul, majd haladunk a kamaszkorba és a fiatal felnőtt nőhöz. Közben folyamatosan meséli, hogy miként zárta be és nyomorította meg egyre jobban a társadalom, amelyben élnie kellett. Míg visszajutunk a szökéshez.

Érdekes, de izgalmasnak kevésbé tudom nevezni. Talán azért, mert én erősebbnek éreztem a társadalomképet, az üzenetet, mint magát az életmesét. Nem egyszer észrevettem, hogy veszi a saját történetét, majd általánosít is belőle, és azt is látjuk, hogy ez mennyire nem egyedi eset, ez van a szaúdiaknál máshol is.
Életszakaszokon keresztül mutatja be, hogy miképpen nyomják el a nőket és kezelik őket másodrangú emberként. Már 6-7 évesen kezdik, és egyre rosszabb lesz, minél idősebbek a gyerekek. Ha nagyon le akarom rövidíteni, a fiúknak mindent szabad, a nő meg szemlesütve és bezárva tűrjön mindent.

Visszafogottan van elbeszélve, ha csak a jeleneteket nézem, akkor még a brutális jelzőt sem tudom rátenni. Megnevezés van, részletezés nincs. Jellemző az elhallgatás. A családon belül, de most az olvasó felé is, hiába lehet a sorok között sok mindent megtalálni. Nincs leírva, hogy mit tett az apjuk Rahaf legidősebb nővérével, amitől az majdnem öngyilkos lett, de könnyű rájönni – megerőszakolta. A saját, kamasz lányát. Soha nincs elmondva a történet és nincs sokkolás – Rahaf leírja, hogyan erőszakolta meg a sofőr, akinek be kellett volna vinnie az egyetemre. A tényt: megerőszakolta, és elhajtott. A képzeletre bízza a többit, és ha elképzeljük mi mindent nem ír le, az a borzasztó és a rettenetes. De tele van ilyenekkel és belegondolva egyik borzalmasabb, mint a másik. Hogy az természetes, hogy a fiúk szexuális bántalmazzák a lánytestvéreiket – és ha kiderül, még a lányt büntetik érte, mert biztos ő csábította a testvérét. De ki lehetne emelni a többnejűséget, és az milyen hatással van a családokra.

Olyan szinten összefüggéseket keres a történeten túl, hogy még arra is kitér benne, hogy miért tűri ezt el a világ. Mivel kell az olajuk, mindenki szemet huny. Más lányok történetei is benne vannak röviden, és kevés végződik boldogan.

Mesélős történet, sok van benne az élőbeszéd természetességéből. A szerkesztettség azért érződik, de meg tudott őrizni valamit az autentikus hangból is. Abban is stílusjegyet látok, ami a neveltetésből fakad, hogy a tabu témákat még egy olyan könyvben is csak sejtetve írja meg, amelynek az a célja, hogy szembesítsen.

Maradni fogok az érdekes jelzőnél, mert ez nem szórakoztató könyv. Nem is az a célja. Borzaszt, tudósít, szembesít.