Fülszöveg: 
Egy beépített ügynök elképesztő története a drogkartellek nemzetközi pénzmosó-hálózatának leleplezéséről.
Egy beépített ügynök igaz története arról, hogy miként számolta fel a gátlástalan bankárok pénzmosó-hálózatát, akik bonyolult, nemzetközi pénzügyi rendszerek manipulációjával szolgálták ki drogbárók (Pablo Escobar), korrupt politikusok (Manuel Noriega), terroristák (Oszama bin Laden) és adócsalók igényeit. ROBERT MAZUR éveket töltött azzal, hogy beépüljön a medellíni kartell bűnözőinek hierarchiájába. A korrupt bankárok és üzletemberek, akikkel összebarátkozott – sokan közülük továbbra is befolyással bírnak a világ sorsára – Bob Musella néven ismerték: úgy tudták róla, hogy gazdag, nagystílű, jó alvilági kapcsolatai vannak, és szeret jól élni. Méregdrága lakosztályokban buliztak, palackszám itták a világ legfinomabb pezsgőit, Rolls-Royce kabrión jártak, és magángépeken repkedtek. De Mazur Armani öltönye alatt és Renwick aktatáskájában csöndben forgott a felvevőkészülék, és gyűjtötte a terhelő bizonyítékot a bűnözők ellen. Azután egy színlelt esküvő alkalmával ő vezette a razziát, amely megrázta az egész alvilágot. A művelet végén világszerte több mint nyolcvan férfi és nő ellen emeltek vádat. Az C-Chase művelet minden idők egyik legsikeresebb fedett műveleteként került be az USA bűnüldözésének történetébe, és az akció során begyűjtött bizonyítékok döntő szerepet játszottak a Manuel Noriega tábornokra kimondott ítéletben. A drogbárók bankára annak történetét meséli el, hogyan járult hozzá Mazur gátlástalan bankárok lebuktatásához, akik bonyolult, nemzetközi pénzügyi rendszerek manipulációjával szolgálták ki drogbárók – köztük Pablo Escobar –, korrupt politikusok, adócsalók és terroristák igényeit. Szélesebb értelemben megrázó krónika ez talán minden idők legnagyobb és legkifinomultabb pénzmosó vállalkozásának emelkedéséről és bukásáról – egy olyan vállalatról, ami évi több száz millió dollárt forgalmazott és mosott tisztára. Valójában azonban megdöbbentő és eleven portré egy beépített ügynök életéről – és az áldozatokról, amelyeket ez a munka megkövetelt. Veszélyes hazugságok, hajszál híján megúszott lebukások és zaklatott menekülések: A drogbárók bankára éppoly lebilincselő és fordulatos, mint a legizgalmasabb thriller – épp csak minden szava igaz.
Szerintem:
Ehhez a kötethez nem sok mindent tudok hozzátenni. Olvastam, de
valahogy nem ért el az agyamig a történet.
Ok, azért az alapok megvannak. Mazur ügynök volt, aki pénzmosóként épült be az alvilágba. Olyan mélyre jutott a társával, ahol előtte nem volt még ügynök a könyv szerint. A végére lett nagy tárgyalás is, letartóztatások, ami kell. Ahogy egyre jobban bíztak benne, egyre mélyebben magyarázták el neki a kartell pénzmosási mechanikáját és egyéb szervekkel együttdolgozva nem kevés drogot foglaltak le, vették el a kartell készleteit.
Sajnos, ez a regény gyakorlatában úgy néz ki, hogy Mazur és a társa egyik városból repkednek a másikba, egyre rangosabb személyekkel beszélgetnek. Ezt meg általában követi némi értekezés a pénzmosási rendszerről, vagy arról, hogy milyen szinten van a korrupció. Mazur hangnemére nem jellemző a kifakadás vagy az ítélkezés, kétszer azonban átlépi ezt a határt.
Az egyik a zürichi út során. Amikor elnézi a várost, a gazdagságot és a szépséget, miközben azon forr magában, hogy mégis milyen mocskos üzletek köttetnek itt és milyen pénzeket be nem fogadnak.
A másik már a vége felé, amikor az egyik letartóztatott bűnöző felvilágosítja arról, hogy maga az Államok kormánya is benne van a pénzmosásban. Van egy bank, van egy fiók, ahova beviheted a dollárod, szó és kérdés nélkül pesetára váltják, míg a dollárt visszafogadja az amerikai anyabank. Akkor komolyan fel is merül a férfiban, hogy egyáltalán mi értelme a munkájának.
Nem eléggé regényszerű az ízlésemnek. Inkább beszámoló. Nem dokumentumregény, ahhoz meg nem eléggé száraz, tényszerű. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni vele és egy ponton már csak szenvedtem azzal, kivel beszélnek, hova repülnek. Mert a tényleges cselekményt ennyinek éreztem: beszélgetések és repülőutak a világ sok tája felé.
Olyan szempontból érdekes volt, hogy ez egészen más munka, mint amit a Narcos és társai mutattak az ügynökökből. De nem tudom azt állítani, hogy ez lenne az érdekesebb. Valahogy nem sikerült a feszültségteremtés – még amikor al alsógatyájába rögzíti az ügynök a lehallgatót és tudja, hogy lebukás esetén megölik, akkor sem éreztem azt, hogy ezt most azonnal olvasnom kell tovább, vajon mi jön most.
Nekem csalódás volt ezt a kötet. Izgalmas thrillert vártam, de ez egy száraz beszámoló. Ha nagyon hasonlítani akarom valamihez, akkor egy pénzügyes visszaemlékezésének írnám.
