Fülszöveg: 
Amikor a valóság írja a regényt… Richter Gedeon egész életében csak épített, mindig a jobbításra és a tökéletesre törekedve. Soha nem adta fel a mások által reménytelennek ítélt terveit, és mindig bízott a jövőben. És hitt az emberi értelemben…
Elbűvölő és szívfacsaró történet egy tehetséges ifjúról, aki képes volt megküzdeni a világgal, hogy megvalósítsa az álmait – s létrehozta a magyar gyógyszeripar bölcsőjét, a még életében világhírűvé lett Richter-gyárat. Berényi Anna gyermekkorától a haláláig kíséri Richter Gedeon izgalmas életét, feleségéhez fűződő örökkévaló szerelmét, családi és szakmai küzdelmeit, sikereit és kudarcait, a gyógyszermágnás nagyúri világát és a megalázott pária tragédiáját. A lebilincselő életrajzi regény lapjain egy grandiózus sors bontakozik ki, miközben a háttérben a Monarchia „boldog békeideje” után a világégések, a Tanácsköztársaság, a csonka ország vívódása zajlik – melyet végül a holokauszt torzít rémálomszerű valósággá.
Szerintem:
Olyan szempontból hiánypótló volt a kötet számomra, hogy
Richter Gedeon nevét ismertem, de magáról a személyről nem tudtam semmit. Ez most változott.
Plusz, azt is meg kell vallanom, hogy a kötet végére egész komoly kutatóláz tört ki rajtam. Nálam mindig piros pont, ha egy könyv rávesz arra, hogy a témában tovább olvassak. Itt ez megvolt. Érdekelt az is, mi lesz Laci és a lányai sorsa, plusz képtelen voltam felfogni, hogy Richter Gedeont és feleségét, Ninát belelőtték a nyilasok a Dunába.
A kötet érdekes technikát választott. Nem egészen életrajz, de nem is egészen regény. Kicsit félúton van a kettő között. A fejezetek egy-egy életképként követik egymást, akár egy-egy nagy ugrás is lehet a jelenetek között. Az ellentétére is van példa: ugyanazt a konfliktust viszik tovább a megoldásig. Ilyen volt Laci csapongása fiatalemberként, vagy visszatérő téma volt az is, hogy Nina mennyit küzdött egy második terhességért, ami aztán nem valósulhatott meg.
Így sikerült megragadni az életút lényeges pontjait, miközben helyet kaptak benne a magánéleti és családi kérdések is. De nem annyira olvasmányos, mint egy hagyományosabb regény.
A szereplőket nagyon empatikusan ábrázolja. Gedeon, akinél nagyon tetszett, hogy Gida volt a beceneve – aranyos –, élete végig aktív és dolgozó férfi, aki soha nem tudott nyugodni. Fejlesztett, terjeszkedett és meg nem pihent. Jó példa arra, hogy a sikerhez nem elég a tehetség, rengeteg munka is van benne. Laci, aki a gazdag egykék helyzetéből indult, megvoltak a botlásai, de a szülei egy ponton közbeavatkoztak és képes lett felnőni az örökségéhez, ha az apja zsenije nem is volt meg benne. Nina, aki törékeny úrilánynak tűnik, de amikor a családnak szüksége volt rá, odatette magát. Ott volt a férje és a fia mellett az üzletben, az otthonban is.
Azt érzem nagyon tragikusnak, hogy az emberség és az optimizmus lett a vesztük. Főleg a vége ismeretében annyira fájó, hogy tucatnyi lehetőségük lett volna elmenni. Menlevelük volt Svájcba, kimentették volna őket Amerikába. De maradtak, Gida annyira hitt benne, hogy minden jobbra fog fordulni.
Azt még nem döntöttem el, mennyire tetszett, ahogy a gyógyszerész vonal benne van. Érinti, van szó üzletről és hogy milyen irányba kutatnak, de igazán nem szakmai. Ami egyrészt jó, én pl. szakszöveget nem értettem volna meg, de több minden is érdekelt volna. Bután hangzik, de elég is volt, meg kevés is.
Annak ellenére, hogy női szerzője van, simán elhinném, hogy férfi a szerző. Szikárabb, lényegre törőbb a próza és még ott sem megy bele érzelmekbe, ahol a történet szinte adná magát. A zsánerhez megy, de itt is azt éreztem, hogy tudna olvasmányosabb is lenni.
Nekem érdekes volt, nem bánom, hogy elolvastam.
