Fülszöveg: 

„Talán ​ez mentette meg az életem…” – Gwen szeme megakadt a régi vendégkönyvben lévő sietős macskakaparáson. És máris a bájos Hopley-t övező rejtély kellős közepén találta magát…

Egy családi tragédia következtében Gwen Stanley összetört szívvel magára marad. Nincs kihez fordulnia, így Mary nagynénje hopley-i házába menekül, az angol vidék egy távoli szegletébe. A szélfútta mezőket járva a múltba réved, és életében most először elveszettnek érzi magát.

Egészen addig, míg be nem lép a falu szélén található bájos, ám elhagyatott templomba, ahol egy könyvre bukkan, tele a helybéliek titkaival, és nekilát, hogy kibogozza a rejtélyt, ami a zárt kis közösség központi alakjait érinti.

Amikor Gwen belebotlik a helyi, jóképű művészbe, Jarvisbe, azonnal megérzi a köztük lévő vonzalmat. Megosztja a férfival a könyvet és a titkokat, és együtt próbálják felkutatni az asszonyt, aki kulcs lehet a rejtélyhez, és segíthet megmenteni a kis templomot.

Gwen lassan beleszeret Javisbe, de időközben felfedez valamit a férfi múltjában. Tényleg bízhat benne? És a könyvbeli rejtély közelebb hozza őket egymáshoz, vagy összetöri Gwen meggyötört szívét?

Szerintem: 

Ok, krimi szerető olvasó vagyok, és a

címet megpillantva már kombináltam. Eltitkolt, örökbe adott gyerekek? Egyházi bűnök, mondjuk, pedofil pap? Esetleg rejtélyes halottak a templomkertben? A borítóra nézve ugrott az elméletem, túl idilli volt, de azért ennél több titkot vártam.

Mert ez a könyv egy templom megmentésének a története, ami közben két elhagyatott fiatal újra felfedezi az életszeretetet, célt és szerelmet is találnak, miközben emberek boldoggá váló történetét ismerik meg. Hogy kaptak erőt, reményt, segítséget, amit most vissza is adnak. Nem mondhatnám, hogy volt igazi titok a történetben.

Mi van benne akkor? Egy lassan romossá váló vidéki templom, amit a püspökség nem újít fel. Hagynák veszni, a papot meg áthelyeznék családostul. A lelkész utolsó ötlete, hogy a gyülekezetből kér önkénteseket, hogy nézzék át a látogatók könyvét, keressék meg, akik a bejegyzés alapján esetleg segítenének, és kérjenek adományt a tetőfelújításra. Jarvis és Gwen jelentkeznek, mindkettő elég reménytelen eset. Jarvis többet részeg, mint józan. Gwen még mindig gyászolja meghalt szüleit és csak vegetál. Inkább néznek ki úgy, mint akiket megmenteni kell, nem úgy, mint, akik segíteni tudnak.

Nem is értem, hogy lett ennyi oldalas a kötet. Nincs igazán cselekménye. Olvassák a könyvet, barátkoznak, telefonálnak és átgondolják az életüket. A másik hatására feltesznek maguknak kérdéseket, és elkezdenek maguk is változtatni az életükön. Fejlődéstörténet.
Akkor mi adta el? A bája és a kedvessége. Ez egy nagyon napsugaras történet, amiben az emberek jó arca látszik. Ez már látszik abból is, hogy nem csapják rájuk a telefonokat, itt az emberek segítenek. Reálisabbnak is érzem, ahogy a községben eredetilej járt Dave lelkész – nem adakoznak, segíteni is csak Jarvis és Gwen mentek be, az egyik unalmában, a másik meg keresett valakit a bejegyzések alapján. De most jól esett arról olvasni, hogy fognak össze, küzdenek egy célért, és van még önzetlenség, alakulnak még jól a dolgok.

Tetszett az is, hogy Rees elsőre elhitette velem, hogy nem egy tipikus romantikus történetet kapunk tőle. Jarvis eredetileg egy lányt akar megtalálni a látogatók könyvével, és nem adja fel csak azért, mert összebarátkoznak Gwennel. Az, hogy mindketten továbblépnek és barátok maradnak, tetszett. Sajnáltam is, hogy a végére mégiscsak elcsábult a szerző, és a klasszikus, romantikus véget adta a főszereplőinek. Mintha kötelező lenne, hogy egymással kell összejönniük.

Alapvetően a két fiatal van a középpontban, de sikerül melléjük olyan szereplőket tenni, akik plusz színeket adnak, ha nincsenek is sokat színen. Mint Gwen nagynénje, egy tipikus, zsugori és kemény öregasszony, akit nem zárunk a szívünkbe, de hiteles és érthető szereplő. Különben is a szereplők és az ő döntéseik, érzelmeik állnak a középpontban. Rees még azt is megjátssza, hogy a kisebb mértékben jelen levő szereplők érzéseit magyarázza – pl. a lelkész azért van annyira a költözés ellen, mert autista lánya szereti ezt a környezetet, megvan a maguk bejáratott élete. A lányt nem akarja kizökkenteni.
Nincs negatív szereplő, mindenkit meg lehet érteni, vagy akár szeretni is. Nincs konfliktus sem, csak egy megoldandó probléma: a templom megmentése. Emberi az egész, vagy inkább az emberinél jobb, mert ez nem a cinikus, fáradt, dühös emberek története. Emberbarát történet, csak megfogalmazom valahogy.

Könnyen olvasható, érzelmes kötet. Néha már szinte érzelgős és szentimentalista is, de azért nem esett át a ló túloldalára. Egyszer-egyszer még humor is csillant vele, Jasper pl. sokkal mókásabb volt az elején, amikor Gwen piszkálta a sörözéssel, ő meg elmerengett közbe, hogy inni vagy nem inni.

Vagyis, nem az a regény, amit vártam, de kellemes volt.

Idézet: 

– Apu, ugye te nem helyesled ezt? Észrevetted, hogy a feleséged megőrült?
– Rendszerint az őrület valamely szakaszában van – feleli az apja.