Fülszöveg: 

Jókai ​varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá. E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán – ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság.

Szerintem: 

Kellemes kiadványt sikerült összerakni Jókai Mór karácsonyi írásaiból. Még meg is lepett, mennyi mindent sikerült

válogatni és a karácsonyi közös téma ellenére mennyire sokszínűnek éreztem a kötetet.

A kötetbe került írások egy része regényekből kiemelt részlet, az ottani karácsonyokat gyűjti össze. A plusz érték benne, hogy nem a legismertebbekből kerültek be, így kicsit az esély, hogy ismerősek lesznek. A lélekidomár, a Bálványosvár regényekből válogattak többek között. Még az is igaz rá, hogy önálló epizódként is működnek, teljesen érthetők maradtak ilyen formában is, a regényből kiemelve. Talán csak egy volt benne, a Croesus apó, amelyiken kifejezetten éreztem, hogy előzményének és folytatásának is kell lennie.

Szép számmal akadnak benne önálló novellák is, kerek történetek. A legtöbbet nem ismertem, de meglepett, hogy van benne olyan, ami közismert, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy Jókai írta meg. Számomra a Melyiket a kilenc közül? volt ilyen. Ebben a szegény cipész apától a gazdag háztulaj megvenne egyet a kilenc gyereke közül. De melyiket adja a férfi? A gyerekek sem mennének a gazdagságba, ha ennek az ára az apjuk és a testvéreik elhagyása. Az új elem, ami nem volt ismerős, hogy a gazdag aztán kisebb vagyont ajánl, hogy legalább ne énekeljenek, mert zavarja a zene. De az apa végül ezt a pénzt is visszaadja, sokkal boldogabbak, amikor énekelnek, az az övék. Ha nem itt olvasom, simán rávágtam volna, hogy Móra Ferenc novellája. Kifejezetten szép példája a karácsonyi értékeknek, a család és a szeretet fontosságának. Nagyon könnyen bele lehet nyomni azt is, hogy a pénz nem boldogít. Mert, ha ki kell választani, hogy melyik férfi a boldogabb, nem a gazdag és magányos háziurat választanánk.

Volt olyan is, ami eredeti, de szépen felismerhető benne más hagyomány. A koldusgyermek kifejezetten szomorú novella és a happy endje nekem sokkal inkább tragédia. Andersen A kis gyufaáruslánya jutott róla eszembe. Azzal ott sem, itt sem tudtam együtt rezegni, hogy a megfagyó gyerek boldogabb lesz a mennyben, mint a földi életében volt.

Jókai különben nem tagadja meg romantikus gyökereit, akár a meséket idéző A kis király beszélő babája, akár a történelmi gyökerekkel büszkélkedhető A buenos-ayresi karácsony vagy az egyik kedvencem, A karácsonyi dolgozó is a romantika korstílusának fordulatait, romantikus túlzásait birtokolja. A szerelem menti meg a hódítókat, hogy a dühös főpapok és helyi férfiak lemészárolják a spanyol hódítókat a karácsonyi menetben. Az indián feleség még időben figyelmezteti spanyol férjét. Vagy, a mindenkit megtévesztő és megrabló, karácsonykor is a lopásain dolgozó üzletember a sorstól visszakap mindent – a saját üzlettársai kisemmizik, és a börtönből szabadulva nem marad semmije. Koldus lesz belőle, akin majd a nevelt lánya szíve könyörül meg, fogadná be, annak ellenére, hogy a férfi ellopta a teljes örökségét. Nem is bírja elviselni az ezzel való szembesülést és felakasztja magát karácsonykor.

Végül, a saját életéből merített történet, népszokás elbeszélése is akad benne, így a realitások is megjelennek a köteten belül. A romantikában amúgy is szeretik a drámát, a nagy tragikus fordulatokat – nem meglepő, hogy a Sylvester-éjszakákban még az emlékezés is fájdalmas. Nincs kimondva, de egyértelműen Petőfinek állít benne emléket, aki itt is, ahogy egy-egy versében is megjósolja, hogyan fog meghalni.

Változatos, drámai vagy éppen nagyon megható, karácsonyi történetek sora vár az olvasóra a kötetben. Az egyetlen, amit a negatív oldalra fel tudok írni, hogy az eltelt idő a szövegen azért nyomot hagyott. Jókai több idegen szót használ, vannak kifejezései, amelyek ma már elavultak vagy nehezen érthetők. Ezzel együtt is igényes és szívesen olvastam őket, de tény, hogy ez nem a mai köznyelv.

Nem akartam belemenni, de érdekes a borító is. A karácsonyi tematikát a fa ugyan hordozza, de az egy modern karácsonyfa modern ajándékokkal és díszekkel. Ha már ott van Jókai portréja is, nem lett volna frappánsabb egy, az ő korát idéző fa? Van olyan történet a kötetben, ami le is írja, az hogyan nézett ki.