Fülszöveg: 

Ennél pocsékabb hírt nem is kaphattam volna: nősül a pasim! Mármint az expasim, ha egészen pontos akarok lenni. Mert két hónappal korábban úgy döntött, hogy egy kis távolságra van szüksége. Én persze azt hittem, hogy ez nem végleges, boldogan folytatjuk majd, ahol abbahagytuk. Máskor egy ilyen hír önmagában összetörte volna a szívemet, de most még rosszabb hír követte: a menyasszony a legjobb barátnőm! És meghívtak az esküvőre. Kizárt, hogy elmenjek. Még akkor sem, ha a gyönyörű Skóciában tartják a menyegzőt. Nem, biztos hogy nem megyek. Még akkor sem, ha egy jóképű idegen felajánlja, hogy velem jön kísérőnek. Még akkor sem, ha ez az idegen szexi mosolyokkal próbál levenni a lábamról. Még akkor sem… ha egy valóra vált álom lenne a lehetőség, amit felkínál. Vagy mégis? Hogy mondhatnék nemet? Na jó, azért van egy feltételem: a szexi idegen legyen az új pasim. Mármint tegyen úgy, mintha az lenne. Még az is kiderülhet, hogy a szerepjáték szórakoztatóbb, mint hinnénk.

Szerintem: 

Kellemes meglepetés – a

zsáner egy-egy betegsége ugyan megfertőzte, de ezen a sztorin jobban szórakoztam,mint általában az ilyen álkapcsolatos történeteken szoktam.

Először is, volt cselekménye. Igen, Stella és Beck voltak a középpontban, és az ő történetük volt, de nem csak egymással foglalkoztak. Ki voltak találva az esküvői programok és ahogy ők is egyre jobban megismerték egymást menet közben.
Onnantól lett laposabb, hogy viszonyba is kezdtek és az erotika is bekerült a cselekménybe. Néha olyan volt, mintha Beck és Stella IQ-ja is komoly pontokat esett volna attól, hogy megvolt a kémia és jó volt köztük a szex.

Tetszett, hogy Bay próbált személyiséget és mélységet adni a szereplőinek. Stella sok tekintetben könyves álomlány: tehetséges, kedves és szép is. Viszont, ő a már túl jó kategória, amit Beck is felismer. Annyira jót akar a szeretteinek, hogy képes magát is bántani ezért. Beck mellett majd erősödik, és miközben megmarad jó embernek, azért reálisabban kezdi látni magát és a többi embert is.
Beck pedig a playboy aranyifjú mintapéldánya, akit majd akkor lehet igazán érteni, amikor a múltjáról is egyre több mindent megtudunk. Nem véletlenül olyan, amilyen. Neki is megvan a maga tragédiája, és az a gyengesége, amit majd Stella segít leküzdeni.
Talán ettől is voltak jó páros – ők erősítették egymást, értelmesen tudtak beszélgetni a flörtölés mellett, és más is vonzotta őket, mint a bájos arc vagy kockás has.

Mivel Beck barátai is sorra kapják majd a regényeket, Bay rutinosan már elkezdi építeni őket. Nem véletlen, hogy Dexter traumája – egy szerelmet már elvesztett – annyira ki van hangsúlyozva és alapozzák az ő szerelmi regényét.
De szerencsére nem csak a baráti kör tagjai kapnak több szerepet két mondatnál, építgetve vannak a mellékszereplők és nem csak végszavaznak a szerelmes párnak. Karen és lopott vőlegénye kellően utálhatók, és jól ellenpontozza az önző énjük Stella nagylelkűségét. Bírtam viszont a milliomos öreget, akitől Beck meg akarja szerezni a házat. Azért az egyért sajnáltam, hogy nem fedte fel a férfinak sem, hogy rokonok, mert ő olyan figura, akit érdemes lett volna családtagként is maga mellett tudnia.

De, akkor pár mondatot arról is, ami kevésbé tetszett.
Az egyik az erotika mikéntje. Néha olyan sex-talk volt benne, hogy az inkább volt röhejes, mint szexi. Eleve nem bírom, amikor egy romantikus regényben oldalszámra van az ágytorna, de amikor még így is van megírva, akkor különösen tudok szenvedni.
A másik, ahogy a romantikus klisé kötelező jelleggel bele van erőltetve – nagyon mű, ahogy az esküvő után elköszönnek, és mindenki szenved, mert nem merik kimondani, mit jelentenek egymásnak. Persze azért, hogy Beck nagy gesztussal szerezhesse vissza. Tipikus. Az most kevésbé fájt, mennyire gyorsan haladtak. Ahogy írtam fentebb, ők valóban ismerkedtek, nem csak az ágyban.
Végül, a lélektani részek egy pontja. Stella néha nagyon tudta sajnálni/lebecsülni magát, és abból már sok volt nekem. Mindig is jobban szerettem a tevékeny hősöket, és Stella alapvetően inkább öngyötrő alkat.

A humora nem pont az enyém, de kellemes történet volt. Ha nálam nem is nevetős, de mosolygós.

Vagyis, szerettem a főszereplőket, volt cselekmény és jó hangulatú romantikus regény is lett. Kedvenc nem lesz, de a jobbak közé sorolom a zsánerben. Jöhet Dexter is!

Idézet: 

– Nem használom a közösségi médiát. Kivéve üzletek kapcsán.
– Ja, értem. Hallottam a magadfajta emberekről, de azt hittem, olyanok vagytok, mint a Loch Ness-i szörny, vagy a jeti… legendák.
– Nincs Instagrammom, mégis élek – mondta Beck. – Lenyűgöző, igaz?