Fülszöveg: 

Bár már több mint egy évtizede nem láttam, de Joshua Luca még mindig nagy hatással van rám. Amit gyűlölök.

Huszonkilenc éves orvos vagyok, aki bejárta a világot, de ha csak rá gondolok, a farmerom szárába kell az izzadt tenyeremet törölnöm, miközben azt kívánom, bárcsak le tudnám csillapítani a szapora szívverésemet.

Szinte a megszállottja voltam, amíg tizenhét évesen mindez a jövőmbe nem került. Egy éjszaka alatt felnőttem, és elengedtem ezt az ostoba szerelmet. A Joshua iránti rajongásomat megöltem és eltemettem. Örökre.

Nem számít, hogy ő az új lakótársam. Vagy hogy még mindig ugyanolyan szexi a mosolya. Észre sem veszem, hogy a milliárdjai ellenére ő a legkedvesebb ember, akit csak ismerek. Vagy hogy amikor hozzám ér, ezer apró tűzijáték robban szerte a testemben.

Teljesen túl vagyok Joshua Lucán.

Szerintem: 

A teljes közöny jött

el számomra ezzel a regénnyel. Nem idegesített, nem is szerettem, csak volt. Film esetében az ilyenekre szoktam írni, hogy semmilyen limonádé. Mivel regény, inkább azt írom, hogy nem mozgatott meg bennem semmit.

A történet tipikus románc. A régi klisé: lány rég szerelmes a fiúba, aki nőként soha nem vette észre barátja húgát. De évekkel később újra találkoznak és fellángolnak az érzelmek. Ezzel az egész 300 oldalt át is fogtam. Hozza a csupa várható elemet, amin már meg sem lepődöm. Amíg Joshua rászánja magát, hogy merje szeretni a lányt. Amíg Hartford el meri hinni, hogy az álompasi végre észrevette. Majd természetesen valami butaságon szét kell menniük, hogy Joshua egy nagy gesztussal visszakaphassa a szerelmét, akivel már esküvőt meg családot is terveznek. Annyira csak a sima, megszokott románc, hogy meg se mozdul tőle a vérnyomásom.

Korábban legalább a barátok dobtak rajta, mert a regény férfi szereplői egy nagyon erős, szinte testvéri közösséget alkotnak. Most is jelen vannak, de már elhúzza az, hogy a banda fele házas vagy esküvő előtt áll, így a még szingliket nagyon nyomják, hogy találják meg ők is az igazit. Le vannak butítva szerelmi tanácsadónak, és ezt a szerepet játsszák a párjaik is, csak ők a női szereplő, Hartford mellett. Szimpatikusak, okosak és szexik, de már nem többek szerelmi boldogság reklámjánál.

A regénybe egyetlen konfliktus került be, de azt meg olyan műnek érzem, hogy nem is tudom, érdemes-e vele foglalkozni. Hartford orvos, és éppen egy gyógyszer vény nélkül kapható volta ellen küzd. Olyan erős szer, hogy nem lenne szabad a szülőnek csak úgy beadni a gyerekének. Joshua meg éppen annak a cégnek az egyik reklámembere lenne, akik ezt a gyógyszert piacra dobnák. Nagyon mesés is, ahogy Joshua teljesen irányt vált, amikor Hartford ezért otthagyná. Önerőből nagyon komolyan lobbizni kezd a gyógyszer bevezetése ellen, és a cégében is alakít egy ilyesmikkel foglalkozó jótékonysági részleget. Természetesen Hartford majd megállapítja, hogy Joshua milyen jó ember és mindig is az volt.

A szereplők se tudnak többek lenni a románcok üres kliséinél. Mindketten szépek, fiatalok, jómódúak és nagyon sikeresek a választott szakmájukban. Egy-egy traumájuk van – a férfinak egy szívét összetörő nő a múltban, a nőnek meg egy baleset miatt elvesztett táncosnői álom – és ennyi a karakterük teljes árnyalása. Papírfigurák, sok-sok szerethető, de semmi jellegzetes vonással.
Nagyon kétszereplős is, és az egész történet nagyon arról szól, hogy a fejükhöz kapnak: mindig szerettelek, szeretlek és szeretni foglak!

A stílusa is a románcoké. Legalább nem trágár, csak időnként nyálasabb, mint amit elviselnék. Köznyelvi, könnyed, semmi extra.

Marad ez a zárszó. Egy átlag, kissé semmilyen románc, amiből tizenkettő egy tucat.

Idézet: 

Fogalmam sincs, hogy nektek hatotoknak hogyan sikerült milliárdokat keresni. Néha olyan hülyék vagytok, mint a beton.