Fülszöveg: 

Dexter Daniels jobban szereti a drágaköveket, mint a nőket. A smaragdokat a barátnők helyett. A gyémántokat a házasság helyett. Valószínűleg ő generációjának legsikeresebb ékszerésze, sokak – és leghűségesebb barátja szerint – egyenesen London legjóképűbb férfija, de a múltja miatt a szerelem hidegen hagyja. Amikor Hollie Lumen belép a bálterembe, ahol a gyönyörű királyi ékszerek vannak kiállítva, Dexter világa azonnal a feje tetejére áll. Használt ruhája és kölcsönkapott cipője ellenére jobban lenyűgözi a férfit, mint az ékszerek. Olyan tüzes, vicces és vadul független – Dexter le sem tudja venni róla a szemét. Hollie Lumen élete balszerencsék sorozata: azt hitte, hogy megfogta az isten lábát a londoni gyakornoki állással, és végre megszabadulhat az oregoni kötelezettségeitől, és valóra válthatja álmait… De alig néhány héttel azután, hogy földet ér, kirúgják, és már készen áll, hogy feladja és hazamenjen. Hollie sosem kér segítséget: tudja, hogy egyedül magára számíthat. Mit kezd hát a magas, sötét hajú, jóképű idegennel, aki folyton megmenti őt? Ő is megmenti a férfit.

Szerintem: 

Ugyanolyan könnyed és szórakoztató, mint

az előző kötet volt. Különben laza sorozatot alkotnak: Beck és Dexter barátok, egy-egy megjegyzés erejéig ebben is felbukkan Beck, de különben teljesen új történet.
Vagyis, ez az a fajta laza sorozat, amit a közös baráti kör köt össze, de a cselekmény nem kapcsolódik a korábban történtekhez.

A történet különben teljesen beleillik a romantikus zsánerbe: ahogy megismerkednek a főszereplők, ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ahogy kommunikációs hiba miatt szétmennek, hogy aztán Dexter egy nagy gesztussal kibékítse magukat és még boldogabbak legyenek, mint korábban. De valahogy mégsem fárasztott, hogy ismerősek az elemek. Talán azért, mert Bay nem igyekszik terelni és nagy történetté átírni. Nincs is igazán konfliktus a páros között, vagy zökkenő. Amint saját magukat, a gyerek/kamaszkorukból hozott félelmükön átlépnek, nincs is köztük semmi baj. Inkább fogalmazok úgy, hogy nem erőltet a szerző a cselekménybe felesleges mű konfliktusokat, hogy elhúzza a fejezeteket és az oldalszámot.

Szerethető is a páros. Mindketten tehetséges, igyekvő emberek, akik csak saját maguknak nehezítik meg az életüket. Hollie úgy nőtt fel, hogy gondoskodott lehetetlen szüleiről, és inkább ő nevelte a húgát, mint a szüleik. Ő mindig csak ad, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy segítséget kérhet, gondoskodnak róla. Neki azt kell megtanulnia, hogy nem kell mindent magának megoldania. Dexter meg nem hisz abban, hogy neki még lehet szerelme, magánéleti boldogsága. Egy régi szakítás és a bátyjával való konfliktusa olyan seb, amit eddig nem gyógyított be az idő.
Ketten együtt lépnek tovább, és szerettem is ebben a kötetben, hogy majd ettől lesznek igazán jó páros. Ahogy erősítik egymást, és értelmesen a cselekményben van, hogy mot adnak egymásnak a vonzalmukon túl.

Bár, az nem tartozik a kedvenc bonyodalmaim közé, hogy a szereplők azért szenvednek, mert képtelenek megbeszélni a dolgaikat. Dexter kb. 15 évig nem beszélt a bátyjával, pedig ha meghallgatja Davidet, az mindent megváltoztatott volna. Egy félreértés elvett a testvérektől nagyon sok időt, amit már sosem kapnak vissza.

Tetszett az is, amivel a páros foglalkozik. Ékszerészek, és egy versenyre készülnek. Ha nincs is benne részletesen a munkafolyamat, de része a cselekménynek a tervezés, a kövek válogatása, maga a verseny. Engem érdekel ez a világ, úgyhogy ez is adott neki egy pluszt.

A stílusa a szokott romantikus regényes – női szerző, érzelmekkel dolgozik. Erotikus regény is, így a páros nemi életét is megismerteti, de nem olyan részletességgel, hogy anatómia órán érezzem magam.

Különösebben mély hatást nem fejt ki, valami üzenetet nem ad át. A barátság, a család„ szerelem a regény értékei, de nem akar nevelni, csak szórakoztatni. Könnyed romantikusként ezt hozza is.

Plusz, készíti elő a folytatást. A baráti körből már alapozza a következő személyt, aki a következő történet főszereplője is.