Fülszöveg: 

Erik ​McGregornak a cellájában ülve már egy csepp hite sem maradt. A maffia fenekestől felforgatta nyugodtnak hitt életét. Csapdába csalták. Egy olyan gyógyszert kellett engedélyeznie, amely veszélyes emberek kezébe kerülve gyilkos fegyverré válhat. Erik utolsó leheletéig ellenállt a nyomásnak, ám a sötétség végül lépésről lépésre beszivárgott a lelkébe, áttörve a biztonságot nyújtó falakat, mígnem végleg elnyelte őt.

A remény váratlan vendégként érkezik a börtönbe, elszánt tekintettel, divatos tűsarkúban. Nicole-nak hívják, és ügyvéd. Látszólag önzetlen segítséget kínál, de a férfi kételyeit nem képes eloszlatni. Vajon a nőt valóban tiszta szándék vezérli, vagy ő is csak egy újabb árny, aki még lejjebb taszítja majd a mélybe? Bármi is legyen az igazság, McGregornak nem maradt más választása, mint elfogadni az ajánlatot, amely a szabadságot jelentheti számára.

Szerintem: 

Erik és Nicole duológia főszereplői lesznek, és meglepő módon még

érdekel is, mi fog ebből a történetből kisülni. Annak ellenére, hogy papíron benne van, amiért nem kellene bírnom ezt a regényt.

Kezdve azzal, hogy egészen más, mint amit a fülszöveg alapján gondoltam. Egy férfi, akire rákentek egy gyilkosságot. Egy csinos és elszánt ügyvédnő, aki bizonyítani akarja az ártatlanságát – némi bosszútól fűtve, mert az apja miatt került Erik börtönbe. Tárgyalótermi thrillert vártam, ehhez képest alig tartott pár fejezetbe kihozni Eriket, magát a tárgyalást nem is vette bele Green a cselekménybe.
Mi jött helyette? Erik vagyonát nem adják egyből vissza, az élete sem éppen garantált a felbőszített rosszfiú miatt, így Nicole felajánlja, hogy lakjon nála. A semmi közepében, egy kastélyban, kettesben egy kutyával kiegészülve. Lehet sejteni, hogy nagyon hamar az lesz a téma, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz, és milyen indokaik vannak, amik miatt mégsem lenne egészséges, ha összejönnének.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy a történetnek nem azt a felét olvasom, ami érdekelne. Nicole gyerekként ki lett képezve: kb. profi kém lenne belőle, így is remek betörő és tanult harcolni is. Mindezt arra használja, hogy az anyja és a nővére haláláért felelős apját tönkretegye. Akciókra jár ki, összeesküvéseket és leleplezéseket hajt végre. Amiből a cselekmény nem tartalmaz szinte semmit, mert az van a regényben, amikor két akció között hazamegy és évődnek Erikkel.
Majd ez átvált viszonyba, sok ágytornával, ami közben gyötri a férfit, hogy ő kapcsolatot akar és szerelmes lett, nem csak szeretőnek kellene neki Nicole. Vagyis, megint csak a kapcsolati nyüglődés tölti ki az oldalakat. Míg a bosszúhadjárat lenne az, ami izgalmas.

Annyira fájlalom is, hogy a háttérben van csak, ami akció és izgalom. Előtérben meg a párkapcsolati játszma, nagy kanállal. Főleg ez az, amiért csalódott vagyok.

Mert különben a szereplőket bírtam. Nicole kifejezetten erős nő, aki magának is bebeszélte, hogy ő egy jeges kőszikla és nem több. Nem lehetnek, és nem is lesznek érzelmei. Erik ezen tud kavarni egy nagyot, és nagyon szeszélyesen, egyet előre és kettőt hátralépve próbál Nicole dűlőre jutni vele. Kifejezetten szerettem, ahogy Nemezissel, a kutyájával való kapcsolata meg van ragadva, Még ez az eb áll hozzá a legközelebb, és még ebben a kapcsolatban is távolságot tart. Annyira meg van sebezve, annyira nem mer szeretni.
Erik meg a nagybetűs jófiú, aki mellette még nagyon jól is néz ki. Azt említettem, hogy okos és gazdag is? Túl szép is, hogy igaz legyen. Ami elvben a gyengesége, valahol az is előnye. Csak azért tudták csőbe húzni, mert egy nővel elterelték a figyelmét, szerelmes lett. Ő tud érezni, át tudja adni magát az érzéseinek.
Ahogy egymás agyára mennek, máskor flörtölnek, ahogy pattognak köztük a párbeszédek, azt szerettem. Klisé az egész kapcsolat, de sikerült úgy megírni, hogy minden kiszámíthatósága ellenére elszórakoztatott. Még akkor is, ha hiányoltam több szereplőt, mert tényleg szinte csak azok a jelenetek kerültek a cselekménybe, amikor ők ketten vannak. Alig tűnik fel Nicole falkája vagy Erik anyja.

Ami tetszett még, az a farkas metafora végigvitele. Nicole lesz a magányos farkassal azonosítva, és Erik rendszeresen utal is erre a képre. Pl. Nicole társait az apja elleni hadjáratban a falkájának hívja. A címben sem véletlenül szerepel – olvasatlanban azt hittem, Erikre vonatkozik, de nem. Nicole az ír farkas.

Csajos, erotikus stílusú. Érzelmeket ragoz, és a szereplők leginkább évődnek egymással. Azt fejti ki, ki mit érez és ennek hatására mit lépne. A női szórakoztató irodalomban simán elfér, krimi vagy thriller már kevésbé.

Vagyis, papíron az a típus, amit nem kedvelek. Ennek ellenére elég jól elszórakoztatott, és a kezdő gondolatomhoz visszatérve, majd a folytatást is el szándékozom olvasni.

Idézet: 

Az igaz barát felbecsülhetetlen kincs. Támogat, mindig lehet rá számítani, tisztel, elfogad, meghallgat és törődik veled. Szabad vagy a társaságában, és te is szabaddá teszed őt. Puszta jelenlétével arra ösztönöz, hogy jobb ember legyél. Akkor mondhatod el magadról, hogy gazdag vagy, ha legalább egy ilyen barátod van az életben.

Az életet pillanatok alkotják, Nicki, jók és rosszak egyaránt, de mindegyikért érdemes élni.

Minden emberben létezik egy farkas, csak ki kell hozni belőle.