Fülszöveg: 

Ha ​Wahingtonban vagy védőügyvéd, az első sorból láthatod, milyen kemény az élet, és ahhoz, hogy túlélj, még keményebbnek kell lenned. Én, Jake Becker, hideg, szívtelen és félelmetes hírében állok – és ez kedvemre való. Mi több, szükségem van rá, amikor a bíróság előtt álló tanút össze akarom zavarni.
Nem kedvelem a bonyolult dolgokat, az az ember vagyok, akinek mindent tudnia kell. Ha az ügyfelem vagy, egyszerű tényeket mondj. Ha randizunk, csak az érdekel, mi izgat fel. Nem vagyok terapeuta, sem a Szőke Herceg, és nem is játszom azt.
Aztán jött Chelsea McQuaid és hat elárvult unokahúga és unokaöccse, akik fenekestül felforgatták hőn szeretett életemet. Most „Anyuci és Én”-órákra, One Direction-koncertre, sürgősségire járok, és az iskolaigazgató irodájában vitázom.
Chelsea túl édes, túl ártatlan és túl csodálatos. Igyekszik kemény lenni, de nem az. Szüksége van valakire, aki segít neki, aki megvédi őt és a gyerekeket. És ebben én vagyok a profi.

Szerintem: 

Az első, megvan az elv, mi alapján

kerültek egy sorozatba ezek a kötetek. A főszereplők egy ügyvédi irodánál dolgoznak és egymás jó barátai. Úgyhogy, Stanton után Jake következik ebben a részben, aki az előző kötet főszereplőjének egyetemi szobatársa és jó barátja.

Különben előismeret nem kell, csak közbe egy-egy mondat jut az előző főszereplőknek, akik itt fix párként vannak jelen.

A regény Jake fejlődéstörténete. Egy karrierista, menő védőügyvéd, aki mindezek mellett jól néz ki. Nem kell neki család, tartós kapcsolat – hajszolja az egyéjszakás kalandokat, és ennek időnként megfizeti az árát. Azért nem sok romantikus történet indul azzal, hogy férfi hősünk az egyik alkalmi partnerétől szifiliszt kap, és kezeltetnie kell magát. De az életébe lép Chelsea és az ő hat nevelt gyereke, Jake pedig kénytelen felülvizsgálni mindent, amit eddig az életéről és az elvárásairól gondolt.

Női szerző, szerintem túl is van pörgetve, ahogy Jake majd gyötrődik a történet végére. Mert a képlet sokáig egyszerű: Jake és Chelsea bonyodalmak nélkül, nagyon jól megvannak egymással. A férfi olyan könnyen beleszokott a nagycsaládos apa szerepébe, hogy az valami egészen hihetetlen. Csak aztán szakít, mert szerinte Chelsea nála jobbat érdemelne. Ez nekem túl nagy fordulat – hihetőbb lenne egy önzőbb indok. ’Bocs, nem akarok idegen gyerekek apja lenni!’ Aztán rájöhetne, hogy mégiscsak az akar lenni, és már nincs iszonya a családtól. De itt ez a lépés kimarad, eleve úgy adja elő, hogy a nőnek kellene egy megbízhatóbb, jobb társ nála.

Ahogy az előző rész, ez sem a történettel adja el magát. A szerelmi téma szerintem túl egyszerű, a konfliktus meg túl mondvacsinált. Igaz, ez még mindig kerekebb történet, mint Stanton és Sofia esete. Chelsea gyerekei meg üde színfoltok, és hatásosan oldják a két főszereplő túlsúlyát – mivel sokan vannak, mindegyikük nagyon más karakter, folyton felbukkannak, és valamiképpen segíteni kell nekik. Mondjuk, az már kevésbé tetszett, hogy szerveznek a gyerekeknek programokat, vagy valami ismerős elviszi őket, hogy kettesben is tudjanak időt tölteni. Mivel erotikus regény, valamit ki kellett találnia Chase-nek, hogy megírhassa, milyen jó a szex is…

Fejlődés az is, hogy ebben a részben azért már felbukkan a jog is. Chelsea majd jogi segítséget kér a férfitól, amikor az egyik gyerek autót lop és tör össze. Az egyik fontos pont Jake fejlődésében, amikor a személyes meggyőződése majd felülírja a szakmai elkötelezettségét. Pontosan tudja, hogy a védence veri és terrorizálja a feleségét, mégis győzelemre segíti a férfit a nő felett, akik a saját szüleire emlékeztetik. Bele is betegszik, és amikor újra ebben a helyzetben találja magát, már a lelkiismeretére, és nem a szakmai előmenetelére hallgat. Ha nem is tárgyalótermi történet, de itt már hangsúlyos, hogy az egyik főszereplő ügyvéd.

Nézzük is csak párban: Jake alakja és fejlődése fel van építve, Chelsea hozzá képest csak vázlatos. Szép és gondoskodó nő, ennyi. A történetben van jogi eset, és színesítik a gyerekek – a szerelmi történet viszont vérszegény, mondvacsinált konfliktussal. A nyelvezet szimpla, semmi emlékezetes – néha több trágársággal, mint ami nekem jól esik.

Vagyis, az előző kötethez képest fejlődés, voltak jó pillanatai, és ezen nem lettem mérges sem, hogy mennyire gagyi az egész. De azért még messze van attól, amit romantikus regényként én szeretni tudok.

Idézet: 

Számít a külső, de az önbizalom a legvonzóbb kiegészítő, amit egy nő viselhet.