Fülszöveg: 

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.

Szerintem: 

A szerzőpáros sikeresen

belőtte a sorozat nyitókötetét arra a szintre, hogy ne tudjam eldönteni, tetszik-e vagy sem. Annyira nem jó, hogy megszeressem, és egyes klisés húzásai idegesítenek is. Ugyanakkor nem is rossz, nem utáltam. Elvoltam vele, és a folytatás is érdekel – leginkább azért, hogy eldőljön valamerre a mérleg nyelve.

A történet az események közepébe csöppenve indul: tündérek küzdenek, hogy helyet kapjanak az udvarban. Hősnőnk, Kallik is be akar kerülni, bár neki van egy titka: nem árva, aminek mindenki tartja, csak fattyú. Az apja a tündérek királya.
Ez már alapból klisé – a látszólag átlaglány, aki mindenkinél különlegesebb és a származása is nemes. Aztán erre rápakolják a többit: neki kell megmentenie a tündérek világát, hogy tisztázza a nevét. Felbukkan a rangban messze felette álló, kamaszkori reménytelen szerelme, és megint felcsapnak az érzelmek. Még az is, ahogy Faolan látszólag rideg vele, de mindig ott van, amikor Kallik segítségre szorul. Ha ez nem lenne elég, még háromszögesítenek is, mert Kallik egykori diáktársa is képbe kerül, mint lehetséges szerelem.

De, szerencsére nem úgy romantikus a regény, mint egy tisztán paranormális romantikus. Nem az a kötet legnagyobb konfliktusa, hogy lesz-e pár Kallik és Faolan. Sokkal inkább az, hogy milyen megtévesztést használt a királyi pár, és megmenthetik-e még a tündérek faját. Nyomozgatnak, tanulmányozzák a lány erejét, és titkokat hoznak felszínre.
Annyira nem mozgalmas a cselekmény, hogy izgalmas legyen, de annyira igen, hogy unalmas se legyen.

A világábrázolása kezdetleges. Annyiban alternatív világ, hogy itt a tündérek felfedték magukat az emberiség előtt, és tulajdonképpen velük párhuzamosan élnek a birodalmukban. Vannak kapcsolódási pontok, pl. kereskednek, és az emberek között nagy keletje is van a tündér divatnak.
De kb. ennyi derül ki – tündérek vannak és mágia, de mélyebben semmi nincs megírva. Támpontok vannak két királyi udvarról, meg olyan szabályokról, hogy a két udvar tündérei nem keveredhetnek. Mondanom se kell, hogy Faolan az egyik, Kallik a másik udvarba kerül. A mi valóságunkra épül, de mágiával megdobva. Viszont annyira a tündéri oldalon zajlanak a történések, hogy az urban fantasy se passzol rá.

Túl könnyű, főleg a végére jókat és rosszakat megkülönböztetni. Akiknek a hatalom a lényeg, és Kallik ellen vannak, ők a gonoszak. Adair királynéval az élen, aki a tündérek sorsát is rossz irányba terelné, meg a hősnőt is alapból utálja csak azért, mert létezik.
Valahogy egyszerű mindenki – Kallik bizonyítani akar. Faolan a küldetésére koncentrál. Ruby békét akar mindenkinek és maguknak nyugalmat. Mesehősöknél a traumáik miatt kicsit többek, de még nem bonyolult jellem egyik sem.

Szórakoztató regény, kalandokkal és harccal, meg szerelmi szállal. Tényleg azért érdekel tovább, mert lehet ez még tündéres fantasykaland is, meg elcsépelt szerelmes fantasy is. Majd kiderül.