Fülszöveg: 

Nagyon elszúrtam a dolgot, és most szembesülnöm kell a súlyos következményekkel.

A falak összezárulnak, ahogy a nagyanyám emléke iránti kötelességem és a Kyros iránti lehetetlen érzéseim között próbálom megtalálni az egyensúlyt. És akkor még itt van ez a rohadt ember-vámpír hibrid dolog is, amivel meg kell birkóznom.

A probléma az, hogy már nem vagyok hajlandó elveszíteni azt, aki ellen kezdettől fogva játszom. A sorsunk egyetlen kockadobáson múlik, és egy rossz mozdulat hatására összedőlhet a kártyatorony, amit fáradságos munkával építettem fel. Ha pedig ez megtörténik, többet veszítek, mint gondoltam.

Szerintem: 

A trilógia zárására csak érzek valami fejlődést. Némileg a cselekményben, de főleg

Basilia jellemében vannak olyan események, amelyek miatt ezt a részt érzem a sorozat leginkább fogyasztható darabjának.

Kezdjük a cselekménnyel! A vámpírok játéka a végső szakaszba ér, és Basilia kénytelen szembenézni azzal, hogy az árulása azoknak a vesztét fogja okozni, akiket menet közben megszeretett. Mit tud tenni? A cselekmény első fele az, hogy mit talál ki, hogyan valósítja meg és beszélik meg végre Kyrosszal, hogy mit jelentenek egymásnak. A zárásra pedig összecsapnak, egy nagy jelenetben az ellenfelek szembenéznek egymással és eldől a játszma.
Igen, még mindig túlírtnak érzem, a tényleges eseményekhez képest magas az oldalszám. De most növelte a tetszési szintem, hogy nem csak Basilia szenved és tervez magában. Mozgásban vannak a dolgok, és már nem érnek rá játszmázni, még saját magukban sem. Itt már nyíltan fellép mindenki, kimutatják a foguk fehérjét és tényleg ki kell állni azért, amit akarnak.

Basilia jellemfejlődését is ennek tudom be. Nagyot puffan, hogy mit okozott a szeretteinek. Ez az a pont, ahol szembesítik vele, hogy mindenkinél okosabbnak képzelte magát, a képébe is robbantak a tervei és ezzel mi szabadul el. Ennyire tönkre kell mennie mindennek, hogy képes legyen eljutni oda, hogy ő nem egy mindentudó zseni, aki mindenkit idiótaként kezel maga körül. Nagyon kellett neki ez a pofon, mert a többiektől segítséget kérő, már nem magányos farkasként – vagy inkább cápaként – küzdő Basi sokkal szimpatikusabb volt, mint az egoista, önjelölt manipulátor, aki azt képzelte, hogy 600 éves gyilkos zsarnokok eszén is túl tud járni a maga 20-21 évével.

Azért arra a szerző figyelt, hogy a feminista színezetet meghagyja. Basilia nem menthet meg mindenkit egyedül, de azt el tudja érni, hogy együtt legyenek nyertesek és egyenlő félként kerüljön be a vámpírok közé és Kyros párjaként/királynéjeként, ne szeretőjeként tekintsenek rá. Egy olyan kompromisszum születik a végére, amiben Basilia fel is ad valamit, de sok mindent nyer cserébe.

Továbbra is a női szereplők az erőteljesebbek a kötetben. A királyok a zsarnok bunkók, a királynők sokkal kezelhetőbb és értelmesebb lények. A szadista gyilkosok pasik, mindkét oldalon Basi inkább nőket szerez meg barátnak és szövetségesnek. Igen, még Mikhail családjában is lesz olyan nő, aki inkább melléjük áll a végére. Még Tom esetében is megjátssza, hogy 4-5 vámpír csatlakozik a háremébe annak ellenére, hogy Tommy nem természetfeletti lény, még csak nem is vámpír. Nem is értem, hogy minek nekik így egy emberi szerető, de nem is érdekel igazán. Az a fontos, amit ezzel jelez: girl power. Ennek áldozata Kyros is, aki megint alig bukkan fel, megint hősszerelmes és alig tudunk róla valamit továbbra is. Hiába elvben ő a férfi főszereplő, egyszerűen nincs ténylegesen annyit jelen, hogy valóban így legyen. Ha azért vele kapcsolatban annyit megenged a szerző, hogy Basilia elismeri, csúnyán lebecsülte – kb. ugyanazt a tervet elindítja ő is, amit Basilia, hogy a lánynak nagyobb hatalmat és biztonságot adhasson.

A mocskos nyelvezete most sem tetszik. Most is lehetne bökni, mit lehetett volna még jobban húzni. Hiszen továbbra is csajos, mindent túlgondolnak és már túl is éreznek. Még akkor is, ha eddig panaszkodtam arra, hogy Basilia szociopataként nyomott döntései mennyire zavartak.

De, akkor is, a vége azért kerek. Sokkal több mindent kihozott St. Clare a zárásból, mint az előző két kötetből összesen.

Idézet: 

Aki nem változik, az elszigetelődik.