Fülszöveg: 

Skócia, a 16. század végén.
Evian Eilean nic Domnaill, Ayrshire hercegének egyetlen – ámde elég szeszélyes, éles nyelvű – lánya. Szülei a széltől is óvják, hisz Evian jelenti a család számára a reményt. Édesapja nagy tartozást halmozott fel, így nem maradt más választásuk, mint hogy Eviannek találjanak egy gazdag kérőt, aki segíthet a család anyagi helyzetén. A királyi udvarba küldik a lányt, hogy a hercegnő oldalán illemet tanuljon, és Evian valóban igyekszik levetkőzni makacs jellemét, lakatot tenni a szájára…
Egészen addig, amíg meg nem jelenik az udvarban Lord Devon Cronsfeldt. Fiatal kora ellenére több győztes csatát tudhat maga mögött, s a királyi haderő élén állva, nem is leplezi szándékát: feleségül kívánja venni a király egyetlen lányát. Evian vörös fürtjei azonban megbabonázzák és sürgető vágyat érez arra, hogy a lányt még előbb megszerezze magának.

Szerintem: 

A második olvasásom a szerzőtől – ez

sem tetszett, de már kevésbé fájt. De nézzük is sorban.

A cselekmény: túl sok olyan elem van benne, ami borzolta az idegeim. Vagy a tipikus, történelmi romantikus zsánerből merít, vagy olyan jeleneteket talál ki, amelyek elképzelhetetlenek nekem a korban. A férfi főszereplő, Devon ebben a történetben is előbb kerül a női hős ágyába, mint lesz a férje. Nem is értem, az ennyire a szüzességet áruba bocsátó korban ez hogyan jön össze szinte minden történelmi romantikusban. Ám, amit nem tudok elhinni, amit Devon Evian esküvőjén tesz és annak következményei. Azzal, hogy feláll, és azt mondja a pap előtt, hogy a lány a szeretője volt, tulajdonképpen összezúzza a lány teljes életét. Nemes kisasszony, aki viszonyt folytatott? Teljes társadalmi megsemmisülés. Az, hogy utána meg feleségül veszi, és kifizeti a család minden adósságát, egészen röhejes. Evian már értéktelen a korszak logikája szerint. Ha nem adják hozzá, küldhetnék a zárdába. Se érzelmileg, se a korszak szokásainak nem felel meg az egész helyzet. A szerelmi szálra van kihegyezve a történet, és hiába emlegetnek háborút, meg skót – francia – spanyol politikát, az még mellékszálnak is kevés. Ahogy használva van, meg még jobban aláássa nekem a történetet. A hadvezér nemes, aki hazarohan a csata előtt a beteg feleségéhez? Ilyen egyszerűen nincs, csak az ilyen regényekben.
Ha szimpatikusabb lenne a pár, talán jobban fogadom a történet ilyen alakulását, de csak bosszankodtam a történetükön. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni azzal, amit ez a könyv üzen. Tehet Devon bármit, Evian mindent megbocsát neki és szereti. Az a könyv cselekményének alapvető felállása, hogy Devon csinál valamit, ami valamiképpen bántja a lányt, erre maga is rádöbbben idővel, de Evian addig is szereti. Nem tudok hinni abban, hogy ez az elvakult szerelem bármelyik félnek jó lenne.

Evian – már amikor megláttam a nevét, akkor forgattam a szemeim. Ugye, nem csak nekem jutott be rögtön a víz? Tudom, pár éve nagy divat volt az Államokban márkákról elnevezni a gyerekeket. De ez nem napjainkban játszódik. Maga a nő sem volt szimpatikus: fentebb már írtam, mennyire nem tetszett, ahogy a házasságát kezelte. Igaz, sok más választása nem volt. Ebben a korban a nő ennyi volt – a férje felesége.
Devonról legalább annyi elmondható, hogy nem fekete-fehér alak. Vannak becstelen húzásai, és messze van a lovagi ideáltól. Mellette megkapja a romantikus történelmi regények hőseinek triászát: gazdag, jóképű és nemes. Ez azért felülír mindent, és Evian mellett lassan változni is kezd. Bár nem értem, miért. Ha mindent szabad neki, akkor mégis miért változtatna a szokásain? Tudom, cinikus vagyok, de én nem tudok hinni abban, hogy a szerelem egyetemes gyógyszer mindenre.
Mellettük más meg nem nagyon rúghat labdába. Erre a kettősre van kihegyezve a történet, és mindenki más csak végszavaz nekik.

Történelem – elméletben tudom, hogy egy történelmi romantikus regénytől nem szabad igazából történelmet várnom. De azért az, ahogy ebben a történetben is, hogy még azt sem tudom, mikor járunk, bosszant. Pláne, hogy sűrűn úgy éreztem, hogy Westeroson is játszódhatna a történet, felesleges Skócia hozzá.

Továbbra sem szeretem a stílusát és a nem szerkesztettségét. Gyakran volt olyan érzésem, hogy csak random egymásra vannak dobálva az események és a fejezetek.

A legjobb benne? A borító. Az szép.
Az is igaz, hogy kevés történelmi romantikus tetszik nekem. Ennek nem sikerült bejutnia a kevesebb 'tetszett' közé.