Fülszöveg: 

Chloe ​Brown krónikus beteg számítógép-guru, akinek célja van, terve van és listát készít. Miután majdnem – de csak majdnem – meghal, hét alapelvet fogalmaz meg a maga számára, hogy végre „elkezdjen élni”. Az elsőt már ki is pipálta: végre elköltözött a fényűző családi villából.

Mi következik ezután?
• Nagyot bulizni, és jól berúgni
• Motorozni
• Kempingezni
• Jót szexelni valakivel, szerelem nélkül
• Egy kézitáskával beutazni a világot
• És… valami rosszat csinálni

De rossznak lenni nem könnyű, még akkor sem, ha az ember részletes útmutatót készít magának. Tanár is kell a dologhoz, és Chloe tudja, ki a megfelelő férfi a feladatra.

Redford „Red” Morgan mindenhez ért, van tetkója és motorja, és szexibb tízezer hollywoodi szívtiprónál. Művészlélek: éjszaka fest, de nappal elrejti a képeit – amit Chloe onnan tud, hogy néha leskelődik utána. De igazán csak egy icike-picikét.

Ám amikor felveszi Redet a lázadási listájára, olyan dolgokat tud meg róla, amit sosem leshetett volna ki. Például, miért van ellenére, hogy Chloe gazdag családból származik? Miért nem mutatja meg a képeit soha senkinek? Mit takar valójában Red durva külseje?

Szerintem: 

Túl sok ilyet olvastam már, úgyhogy én hamar

eluntam és nem szerettem ezt a regényt. Az eredetiség szikrája, valami plusz, az nagyon hiányzott belőle.

Már az alaptörténet miatt is morgolódtam: Chloe, aki gazdag is, helyes is, jó a szakmájában, szembesül azzal, hogy mennyire rutinszerű és unalmas az élete. Ezért ír egy listát, mi mindent kellene megtapasztalnia. Sokként is értem meg, hogy Chloe már egy fiatal felnőtt, és nem kamasz – a fülszöveg, a listája alapján simán azt hittem, 16-17 éves. Nem huszonéves, önálló ember.
A regény legnagyobb hibája talán ez volt számomra: annak ellenére, hogy huszonévesek a szereplők, nekem kamasztörténet maradt. Amiben a kocka lány kiszabadul, és próbál bulizni, meg összejön a sráccal, akivel eleinte ellenszenvesek egymásnak. Bár az sem igazi ellenszenv, mert mindketten azt rejtik a mogorva beszólások mögé, hogy mennyire tetszenek egymásnak.

Túl egyszerű az egész, ráadásul nagyon szépen illik rá a romantikus regények sablonja is. Ebben az zavar, hogy beleerőltetnek egy mondvacsinált konfliktust, hogy még a vége előtt a szerelmesek összevesszenek, hogy lehessen egy nagy gesztussal békülni. Már komolyan érzésem van, hogy ezzel csak az oldalszámot akarják növelni. Ha valakinek van egy jó ötlete, rendben, írja így. De Hibbert megoldása finoman szólva is nyögvenyelős – Red meglátja magát Chloe listáján és megsértődik. Mintha addigra nem lenne tisztában azzal, hogy Chloe mindent listára ír, és ebben nincs sértés vagy hamisság. Meg különben is, mennyire vehető komolyan, hogy nagyon szerelmesek, ha azért szakít, mert Chloe leírta egy papírlapra, hogy meg akarja tartani?

Szimpatikusra vannak írva a szereplők, valahogy mégsem lettek azok. A jelenben mindketten keresik kicsit a helyük, és van egy félelmük/sebük. Chloe több mindent meg akar élni, Red önbizalma pedig elveszett, megkérdőjelezi, amit korábban elért. Az van jobban megfogva, hogy Red miért vett vissza a művészi ambícióiból, bár kényelmesnek érzem a megoldást, hogy Chloe és a szerelem hogyan teszi ezt helyre benne. Valahogy nem érzem hitelesnek, hogy a szakításban levő barátnő vádjai annyira visszavetik, hogy még a képeit sem mutatja meg senkinek. Más lenne, ha a lány nem éppen bántani akarta volna, de miért ad hitelt annak, akit éppen kidob az életéből?

Kevés a cselekmény, kevés a szereplő. Chloe testvérei ugyan nyúlfarknyi szerepben feltűnnek, de ez nagyon Chloe és Red alakjára koncentrált regény. Mivel nem is kedveltem őket, sejthető, hogy így nekem nagyon is sok volt belőlük.

Most nem is tervezem, hogy olvasnám tovább, ha megjelenne magyarul is a folytatás. Valahogy nincs benne semmi, ami meg tudott volna fogni.

Idézet:

-Hol van az a híres türelme?
-Ugyanott, ahol a szégyenérzetemet hagytam.
-Sajnálom az édesanyját. Biztos nagyon idegesítő gyerek volt.
-A kedvenc gyereke vagyok – helyesbített Red.
-Tehát nincs testvére.
-Hűha! Ez fájt, Chloe! Szíven ütött. – Az egyik kezével a mellére csapott, mert súlyosan megsérült.