Fülszöveg: 

Még Frank Castle sem keresi mindig a bajt, ám az óhatatlanul rátalál. Amikor a drogmaffiával gyűlik meg a baja, még nem sejti, hogy háborús múltjának kísértetei is visszatérnek.

Egy gyilkos drogbáró, egy szélsőséges terrorista milícia vagy egy karizmatikus vezér által fanatizált szekta is jelenthet olyan veszélyt, amellyel a törvény már nem képes, és gyakran nem is akar szembeszállni. Ilyenkor lép színre a Megtorló. Ám ha le akarja győzni az ellenséget, először saját kétségeitől és gyengeségeitől kell maradéktalanul megszabadulnia.

Szerintem: 

Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor

ez nekem túl pasis volt. Megtorló végez a rosszfiúkkal és ennyi. Lőnek, verekednek, gyilkolnak. Túl egyszerű az egész.

Különben nem egy egész történetet mesélnek el, hanem több epizódot látunk Frank Castle életéből. Különféle rosszfiúk ellen vonul fel: drogbáró, szektavezér, terroristák. A közös pont annyi, hogy Castle nem válogat, aki letért az útról, azzal végez. Nem kell nyomoznia, max beépülni, de inkább az a stílusa, hogy beazonosítja az ellent, aztán kiírtja.
Pedig van a karakterben dráma, egy súlyos múlt, amit emlegetnek is, de ez már a Megtorló ideje, aki tisztítja a világot a szeméttől. Tüzet tűzzel.

Erre kapcsolnám rá, hogy mennyire egyszerűsítettnek éreztem főszereplőt. Van egy feladata, és annak a megszállottja. Így igazából akkor tudtam értékelni, amikor az emberi oldalát hagyta az író kicsit érvényesülni. Amikor hazaviszi a nőt a gyerekkel a szektából, mégis bűntudata van. Amikor áll a halott bajtársára emlékezve a halott veteránok oszlopánál. Én többet szerettem volna látni a koponyás póló mögötti emberből, nem csak a szuperkatonát.

A rajzolással is ez volt a bajom. Korrekt, megfogja az akciót, ami tényleg az egésznek a veleje. Csak. Hogy néz ki már a Megtorló? Mivel én már a Marvel sorozatokból ismerem, nekem nem ez a rajzolt Schwarzenegger jut róla eszembe. Ez nem egy kommandós, hanem egy testépítő.

És ha már panaszkodom: Megtorló az antihősök közé illik. Itt ez csak annyiban látszott meg, hogy meg is öli az ellenfeleit. A sötétebb színek, azok hiányoztak nekem a jelleméből. Benne egy skandináv krimi nyomozójának a nyomora ölthetne testet gyilkos indulatokkal, de ez most olyan volt, mint egy nyolcvanas évekből elszabadul Schwarzi.

Éppenséggel nem volt fájdalmas, de a végére már eluntam. Jobb történet, mélyebben ábrázolt hős, ezek kellettek volna. Sima akció képregénynek megy el.