Fülszöveg: 

Egy szénaszagú kis alföldi faluban szinte nincs olyan család, ahol ne lenne valaki, aki önkezével vetett véget az életének.
Ide érkezik Fülöp Kristóf oknyomozó újságíró, hogy nemrég meghalt nagyszülei házában töltse a nyarat. Csakhogy érkezésének valódi célját még bizalmasai elől is rejtegeti. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy a polgármester feleségének képében váratlanul rátalál a szerelem, és nemcsak a titkos viszony okoz súlyos bonyodalmat az életében, de az események előrehaladtával egy ördögi terv részletei bontakoznak ki előtte.
Hamarosan nyilvánvalóvá válik számára az is, hogy a településen élő emberek olyan szörnyű titkokat őriznek, amelyek legzsigeribb félelmeit hozzák a felszínre.

Szerintem: 

Már írtam, hogy a szerző Magyarországon játszódó thrillerjei

sokkal jobban tetszenek, mint az Amerikába írtak. Ez áll most is – az Alföldön játszódó sátánistás kötete végig lekötött, izgalmas volt, és jól adagolta a misztikus elemeket is.

A történet fokozatosan bomlik ki, és rendszeresen meg tud lepni, hogy miképpen kapcsolódnak össze az események és a szereplők. Kristóf visszatér a gyerekkora egyik helyszínére, beköltözik a nagyszüleitől örökölt házba. Azt mondja, családfakutatást végez. Valójában a pesti újságíró a környéken nagyon magas számú öngyilkosságok után akar nyomozni. Amire van egy nyomós oka is, de ezt majd csak idővel tudjuk meg. Ez pl. a meglepőek közé tartozott.
Van benne kiszámítható ködösítés is. Pl. a faluban nagyon erős a rasszizmus, a cigányokat szabályosan elüldözték. Egy helyi fiatal lány meg egyenesen a környékbeli cigánybanda vezetőjének egyik fiába szeret bele. Az menet közben derül ki, hogy ő kinek is a lánya. De szerintem erre nagyon hamar rá lehetett jönni, hiszen Dalma személye így kerül a legveszélyesebb helyzetbe.

De az egész cselekményre igaz, hogy húzza az ember idegeit. Sok mindent sejtet, de a válaszokra várni kell. Ahogy a feszültséget adagolja, úgy a horrort is. Ahogy Kristóf körül egyre feszül a hurok, a környékbeli történetek is úgy lesznek egyre sötétebbek. Az kifejezetten megrázó, amikor a helyi gazdag kereskedő menekülni próbál a fia védelmében, és már várnak rájuk, nem mehetnek el, és nem marad nekik más, mint rátalálni egyetlen gyermekük kivéreztetett testére.

Egyensúlyoz a paranormális és a reális események között. Lehet úgy olvasni, hogy teljesen elfogadjuk a természetfeletti magyarázatot, de úgy is, hogy embereket találunk a gonoszok álarca mögött.
Az talán kissé Dean Koontz-ot idézte számomra, ahogy a főszereplők védangyalai állatok lesznek. Kristóf ugyanis a történet elején befogad egy kóbor cicát, akinek majd nagy szerepe lesz a végjátékban. Koontz a kutyákat szokta olyan szerepbe írni, amit Cure most a cicának tartott fenn. De különben is tetszett, az egyik kedvenc részem volt, amikor a falu állatai visszatérnek, és szó szerint nekiesnek a gonosznak. Nélkülük egészen más vége lett volna ennek a regénynek.

Megvannak a kiemelt szereplők, és a köztük váltogatott nézőpont olvasmányosabbá teszi a történetet. Mert lehetőséget ad, hogy sokféle oldalról értsük meg a helyzetet. A polgármester oldalát külön is kiemelném, mert érzelmileg abban van az egyik legnagyobb töltet, amikor a férfinak szembe kell néznie azzal, hogy mit tett meg eddig másokkal, és van-e annyi hite, hogy a saját családját is feláldozza.
Kristóf alakjában az tetszett, ahogy a szakmai oldal és a személyes ütközik. Mert van magánéleti oka az ittlétének, de nagyon erős az is, hogy ő aztán most leleplez mindent és nagy cikket ír. A végére neki is az egyik mellett kell elköteleznie magát, az ambíciót fel tudja áldozni? De Kristóf jobb ember a polgármesternél, és ugyanarra a kérdésre más választ adnak.

Vannak szerelmi szálak is – Dalma és Báró, valamint Kristóf és Anett között. Egyik sem kötött le, túl egyértelmű mindkettő, de a sötét történetnek jó ellenpontot adtak. Ez behozta a szerelmet, szeretetet a vak hit és az önzés mellé. Még akkor is, ha a megcsalás különben az egyik vakfoltom, rühellem a házasságtörő szereplőket, és Anett bizony férjnél van.

Jó a dinamika, a végjáték kifejezetten izgalmas, és közben is akadnak hátborzongató jelenetek. Sötét szórakozás, nekem be is jött.
Plusz, a borító is hangulatos. Talán kicsit hatásvadász, de egész jól belövi, mire számítson, aki ezt a regényt elolvassa.

Idézet: 

[…] a srác szereti a könyveket, és sokat olvas. Persze tisztában volt azzal is, hogy ezt kevesen tudják róla. Amikor egyszer erről kérdezte a fiút, ő azt felelte, hogy a haverjai nem értik. Nekik semmit nem jelentenek a könyvek, pedig abban ezernyi csodás világ van és megannyi barátra tehet szert az ember.