Fülszöveg: 

Miután megmentette a világot családja pokoli ágától, Cal Leandros és rettenthetetlen bátyja Niko New Yorkban telepedtek le és még új munkát is találtak. Nyomoznak, és testőrködnek, ha kell. És a Nagy Almában, ahol hemzsegnek a természetfölötti figurák, jól megy az üzlet.
Legújabb megbízásuk miatt be kell épülniük a Falkába, a vérfarkas maffiába. Egy kispályás Falka főnök attól tart, hogy egyik riválisa el akarja tenni láb alól, és bizonyítékot akar szerezni erről. Az ügy a Holdvilág bár hátsó, nem emberek számára fenntartott pókerbarlangjában veszi kezdetét. Cal szerint ez is csak egy lesz a temérdek sok munkájuk közül, de fogalma sincs, mekkorát téved.

Szerintem: 

Magyarul két kötete jött ki a sorozatnak, és nagyon nem tartom valószínűnek, hogy jönne még ki rész. Így ez

szól azoknak is, akik nem szeretik a befejezetlen dolgokat, hogy ebbe nem érdemes belekezdniük.

Ugyan ez a történet, a nyomozás és az eset megoldásra kerül, de bőven maradt benne olyan szál, amivel menne tovább a történet. A szerelmi szálak, Cal viaskodása a maga fél-szörny létével. Innen most úgy látom, ilyesmi lehetett ez a sorozat – most volt egy irányváltás, a Leandros testvérek afféle természetfeletti elintéző emberek lettek. Lettek volna ügyeik, miközben a magánéletük meg hozta volna az átívelést.

Az előzőekhez képest kisebb jelentőségű a mostani ügyük. Korábban a világ sorsa múlott rajtuk, most George élete. Különben, még mindig nem tetszik, hogy a lány beceneve egy fiúnév, de még ez a kisebb gond. Már tudom, hogy lány.
A történet nyomozás és akció elemeket kever, miközben a természetfeletti világában játszódik. Annyira izgalmas, hogy a cselekmény vigyen előre, de azért nem az a körömrágóan izgalmas, amit letenni sem tudok.

Talán azért is, mert bőven van benne lelki szemetelés. Kiemelt témaként hozza, hogy Cal mennyire meghasonlott magával szemben. Itt már kezdi felfedezni, hogy mi mindenre képes a természetfeletti öröksége miatt, de gyűlöli is ezt a felét. Túl sokszor kerül elő a történetben, hogy mindenki annak drukkol, hogy George és Cal jöjjenek össze, legyenek boldogok együtt. Mindenkinek tiszta, még nekik is, hogy egymásba szerettek, de Cal esélyt sem ad maguknak, és úgy tesz, mintha csak barátok lennének, annyira kiakasztja a maga szörny fele. Értem, miért került bele és ilyen súllyal, de nekem ez sok volt és túl gyakran ismételt. Pláne, hogy megoldás sem születik. Ahogy már írtam, hosszabb sorozat, és lenne még része. Így ilyen nyitott dolgok akadnak benne.

Ebben már játszott a szerző a humorral is, és igyekezett könnyedebb jeleneteket írni. Legyen az a póker, vagy a fiúk tündérféle barátja, aki Nikóra van ráindulva. Szerintem ezért van erőltetve, hogy Cal humoros bemondásokat kapjon és kissé az osztály bohóca szerepe neki jusson. Nekem nem működött, erőltetettnek éreztem, de olyasminek, ami javítható lenne.

A világát nem sokban építi, de sokféle lényt mozgat, így ez is az a kategória, amiben még fejlődhetett a sorozat. Nem igazán tér el a megszokott formáktól, és már az sem hat újnak, hogy Cal milyen kapukat nyitogat.

Ennél sokkal jobb urban fantasy történetek kaphatók, ez a nagy középmezőnybe illik. Én is utálom a befejezetlenséget, így zavar a félbehagyás – de ha csak a sztorit és a minőséget nézem, akkor tényleg nem az a sorozat, amit lelkesen olvasnék még pár köteten át.