Fülszöveg: 
Saint-Malo, Franciaország, 1939.: Jocelyn, Saint-Malo könyvtárosa ekkor írja első titkos levelét Marcel Zolának, a híres párizsi írónak. A levelekben beszámol a német megszállás sújtotta francia város mindennapjairól, a hétköznapi ember szenvedéseiről, az ellenállók önfeláldozó bátorságáról, és hogy milyen döbbenetes üldöztetést jelentett a háború a kultúra és a könyvek számára.
Jocelyn és Antoine a háború kitörésekor kötnek házasságot, azonban a férfit hamarosan besorozzák. A háború kegyetlenségével szemben a magára maradt Jocelyn a könyvekkel igyekszik vigasztalni és bátorítani közösségét és önmagát. Elkeseredett harcot vív a nácik által halálra ítélt könyvek, s ezzel együtt a felbecsülhetetlen értékű emberi kultúra és tudás megmentéséért. A letartóztatást, sőt az életét is kockáztatva sikerül elrejtenie néhány könyvet, miközben kétségbeesetten várja, hogy híreket kapjon férjétől, Antoine-tól, aki egy német tábor fogolya. Eközben különös kapcsolat bontakozik ki a fiatal nő és Hermann von Choltiz, a könyvtár állományának felmérésére és a veszélyes könyvek elkobzására kirendelt német tiszt között.
Szerintem:
Azt tudjuk, hogy a nácik
nagy műgyűjtők voltak. Közismert, hogyan szedték össze az európai műkincseket az elfoglalt városokban és a zsidó családoktól. A nácik és könyvek összetételről nekem inkább a könyvégetések ugranak be, de itt azt mesélte el Escobar, hogy az értékes köteteket is gyűjtötték amellett, hogy a nekik nem tetsző köteteket pusztították.
Jocelyn története így lesz kettős: könyvtárosként rejti az értékes anyagot, menti, amit csak tud a nácik kezei közül. Mellette van a magánéleti szála, a szerelmi háromszöge. A kettő adja ki Saint-Malo könyvtárosának meséjét.
Escobar pontosan ügyel a határokra, semmilyen módon nem teszi elítélhetővé a szereplőjét. Jocelyn romantikus, elvarázsolt figura, aki tökéletesen boldog a férjével és a könyveivel. A világháború azonban kihozza belőle a hősi oldalt. Bekerül az ellenállási mozgalomba, szembeszáll a hozzá beköltöztetett SS-tiszttel. Végig hű a férjéhez, noha a távolság kikezdi az érzéseit, és Hermann, a könyveket vizsgáló német tiszt sok tekintetben illik hozzá. A könyvek szeretete a közös pontjuk, megvan a kémia, de Jocelyn nem csábul el. Nála döntés is, hogy Antoine mellett és hűséges marad. Így emeli tragikus hőssé, akinek a sorsa ennyire szorosan összefonódik a városával és a könyvtárával.
Antoine hasonlóan jó és makulátlan alak, aki végig hű marad az elveihez és a családjához.
Hermann von Choltiz már megosztóbb figura. Ahogy szereti a könyveket, ahogy Saint-Malo anyagait megkíméli, szimpatikussá tehetik. Amikor Jocelyn megkéri, zsidó menekülteknek is szerez iratokat. Igaz, ott van mellette, hogy a háborút már nem tudják megmenteni, már nem számít pár élet. Ám van mögötte egy olyan ideológia és meggyőződés, amivel sem olvasóként én, sem Jocelyn nem tud azonosulni. Hermann a Német Birodalom eszméjébe hisz. Hogy pusztítaniuk kell, hogy jobb világot építsenek. Mintha vele azt mutatná meg Escobar, hogy különben erkölcsös, jó embereket miképpen fanatizál egy eszme, egy vezető.
Végül, a teljesen negatív alak, aki annyira rossz, amennyire tiszta Antoine és Jocelyn. Az SS-tiszt. Aki élvezi, hogy másokat bánthat. Aki minden képzelt és valós sérelmét erőszakkal torolja meg. Ő valami egészen másért lesz náci, mint Hermann. Nincs eszme, nincs álom mögötte, csak az emberiség vad és pusztító oldala, amit Hitler szintén meg tudott szólítani.
Ez a 4 ember hat egymásra végig, miközben Escobar meséli a város és a könyvtár történetét mellettük. Így nem csak emberi dráma, de egy megszállt város története is. Kisebb mértékben ugyan, de élőbben használja a történelmet, mint a romantikus regények.
Ha a konfliktusokat nézem, akkor azok a háborúban kapják az alapjaikat. Az örökség, az emberi jogok védelme a náci rezsimmel szemben. Feloldás a legtöbb esetben nincs – Escobar pedig szokásához híven tragédiát oszt minden oldalra. Mindenki meghal, a város és a könyvtár elpusztul. De pár könyvet meg tudnak menteni. Az emberségüket a végig megőrzik. Így az erkölcsi győzelem megvan, ha happy end nem is jár mellé.
Stílusában, a romantikus szálak ellenére is, igyekszik kevésbé érzelmes lenni. Tárgyszerűbb, jobban a cselekménynél marad, és nem azzal tölti meg az oldalakat, hogy Jocelyn mit érez, vagy hogyan viaskodik magában. A szereplők ehhez túl nyíltak is – meghozzák a döntést, és kitartanak, nem gyötrődnek miatta.
Minden történelmi rész ellenére nekem ez most inkább emberi történet volt. Egy hétköznapi nőé, akinek egy háborúban kellett oldalakat választania.
Idézet:
Sokan úgy vélik, hogy az ember okozza a világ gondjait, pedig valójában az elembertelenedés az igazi probléma.
A tanulás, a megismerés és a felfedezés szabaddá tesz.
A könyvek segítenek megfogalmazni a kérdéseinket, amelyekre azonban ritkán adnak válaszokat, drága barátnőm.
Úgy képzelem el a mennyországot, mint egy hatalmas könyvtárat, ahol az egyes kötetek a világot egykor benépesítő embermilliók mindegyikének az életét tartalmazzák. Semmi sincs eltörölve, semmi sincs elfeledve.
