Fülszöveg: 

Odafent a messzi északon a wittrák hosszú téli álmukból ébredeznek. A lidércek szárnyukat nyújtóztatják az ég felé – húsra vágynak, friss húsra… Átrepülnek a Salajak hegy jeges csúcsán, hogy üdvözöljék az emberek világából visszatérő, friss húst hozó harcosaikat. Ez idő alatt délen három fiútestvér csatlakozik az észak felé induló hatalmas sereghez, amely véget akar vetni a wittrák rémtetteinek. Útjuk Jarmalandba vezeti őket: a feneketlen szakadékba a Salajak hegyén túl, ahol a félelmetes Hél istennő uralkodik. Skandináviában vagyunk, az 1300-as években. Egy olyan korban, amikor a szörnyetegek és mindenféle csodás lények – wittrák, tündérek, sárkánykígyók – olyan élők voltak, mint te meg én. És éppoly valóságos veszedelmet jelentettek, mint a fekete halál…

Szerintem: 

Kicsit fantasy, kicsit történelmi – nekem valami hiányzott belőle, bár azt még

próbálom megfogalmazni, mi.

A történet még alakulhat. Annak szépen megvan az íve, hogy a testvérek miként kerülnek el otthonról és keverednek bele a lidércek elleni háborúba. A szerző néhol humoros elemeket is belevesz, ami a nagyívű fantasy történetekhez képest paródiának hat, de különben logikus. Képzeljük csak el, hogy a zsoldos sereghez odaállít pár fiú, akik még inkább gyerekek, mint férfiak. Harcosok akarnak lenni, de a kardot se bírják el. Naná, hogy nem harcosokként maradnak a csapattal. Itt disznópásztort csinálnak belőlük, akiket azzal fogadnak, hogy az úton majd sok hurkát készíthetnek.

De nem a fivéreké az egyetlen szál. Van nemes kisasszony, aki sárkányt idomít a hangszerével. De látjuk a lidércek udvarát is. Van ott egy sérült herceg, meg egy testőr, aki igyekszik vigyázni rá.
Nem is tudom, talán az a baj, hogy hiányérzetem van. Mintha valami kimaradt volna a történetből. Meg olyasmiken is fennakadtam, hogy egyszer azt olvastam, a lidércek már alig várják a friss hús érkezését. A végén meg arról van szó, hogy tulajdonképpen vegák, és a tündérek azok, akik húst esznek? Csavarnak különben nem rossz, de valahogy nem áll össze.
Még akkor sem, ha volt más is, amin megakadt korábban a szemem. A nyitányban egy csapat katona csap össze a lidércekkel. De nincs nyíltan leírva, hogy a wittrák állítottak nekik csapdát és mészárolták le őket. Torkel onnan még el tud menekülni. Később újra látjuk Gabrielt, a tündérrel barátkozó felderítőt, aki szintén ott volt, felszívódott és semmi baja nem esett. Lehet, hogy a tündérek a gonoszok, akik mindent a lidércekre kennének?

Azt lehet érezni, hogy valami nagyobb van a háttérben és sokkal több lehet még ez a történet, mint aminek innen látszik. De még nem tartunk ott, néhol egészen kisszerű a cselekmény, és ez zavar.

Ahogy a világépítéssel is vannak gondjaim. Ez kb. olyan, mintha középkori urban fantasy lenne. Egyes elemei egészen valósak, mások nagyon fantasy történetek. De nekem már az is furcsa, hogy az 1300-as években ennyire viking ősökről meg skandináv vallás tiszteletéről legyen szó. Az egyik fiú különösen nosztalgikus a vikingekkel szemben. De az ő idejük nem lejárt sokkal korábban? Ők is meg lettek térítve.
Semmiről nem tudunk eleget. A leírt világ természetfeletti és világi fele is éppen csak alapozott. Itt is csak egy kis darabka van meg valami nagyobb egészből. Vannak olyan elemek is, amiket itt bedob, aztán nem kezd velük semmit. Végig vártam, hogy valamit megtudunk azokról az ezüst pálcákról. Legalább azt, mire valók. Csodáltam is, hogy a wittra herceget nem kérték számon, hol hagyta el őket.

Jól sikerült a borító és a történetben is érzek potenciált, de ez még valahogy kevés. Egy rész még van magyarul, hát érdeklődve várom, hogy innen merre és hogyan tovább.