Fülszöveg: 

Az emberiség elbukott, a civilizáció kihalt. Még az egykori hősökből sem maradt más, csak barbár kannibál ragadozók törzsei. Frank Castle úgy hiszi, ő az utolsó túlélő, akit nem fertőzött meg a világkatasztrófát előidéző vírus – amíg rá nem jön, hogy maroknyi ember még életben van. Néhányukra a kannibálok vadásznak, mások az egymással háborúzó törzsek bábjai. Mindenki azt hiszi, hogy nem maradt senki, aki megvédené az ártatlanokat és megbosszulná a halottakat. De tévednek. A Megtorló ugyanis még itt van, és kész hadat üzenni akár az egész világnak is, hogy megmentse az utolsó embereket a bolygón.

Mi történt volna, ha Frank Castle felesége és gyerekei nem egy maffialeszámolásban, hanem egy szuperhős-ütközetben kerülnek kereszttűzbe? Bónusztörténetünkben, amelynek írója nem más, mint az Eisner-díjas Garth Ennis, erre is fény derül: Castle Megtorlóként bosszút esküszik a Marvel-hősök ellen!

Szerintem: 

Kettő az egyben kötet, de a

cím tényleg találó, mindkét történetre. Megtorló valóban szembemegy a teljes Marvel-univerzummal, ha más-más okból is.

Az első nem is kicsit emlékeztet arra a világra, amit nálunk a Deadpool-kötetből ismerhetünk, vagyis a zombik. Itt kicsit más a keret, más miatt tör ki a vírus, de a végeredmény nagyon hasonló: kevés túlélő, még kevesebb egykori szuperhős. Egy részük maga is szörny lett, a másik felük meg elesett és élelemmé lett a csatákban. Megtorló itt vezekel, mert ő a felelős, hogy az a vírus elszabadult. Most Manhattan szigetén él, és írtja a zombivá lett egykori szupereket. Csakhogy – kap egy küldetést, egy esélyt a megváltásra.

A második egy olyan alternatív világ, ahol nem a maffia leszámolásában lett járulékos veszteség Castle családja. Itt a Bosszúállók csaptak össze egy másik fajjal, és úgy került kereszttűzbe a család. Így Megtorló a szuperek, és nem a bűnözők ellen küzd.

A közös pont maga a Megtorló. Egy céllal, a bosszúval/megtorlással. Mindent feláldoz ezért, és hiába kap esélyt valamiféle megváltásra, nem tud élni vele. Mindkét történetben ő maga ítéli el magát, és nem lép tovább, nem lel békére – elpusztulhat csak, de boldog többé nem lehet. Valahol ezzel meg is van ragadva, mi a szereplő erőssége, de egyben az átka is. Antihőssé is ez teszi: az elvakult céljáért mindent feláldoz.

Az első történetben, a zombisban még akad humor is. Van egy Deadpool, aki ebben a formában is hozza a szokásos agyatlanságát és a humoros beszólásokat. Amikor próbál rájönni, hogyan kellene gondolkodni, az kész.

A második a tragikumot halmozza – Matt gyönyörűen megfogalmazza, mindkét dolgot. Castle sok jó és sok rémes emberrel végzett. Maszkot hordtak ugyan, de a maszk alatt mindig ott egy arc, egy ember. Jobbá lett a világ a megtorlással? Kétlem. Ahogy mások is mondják, szuperek lesznek a jövőben is, születnek még és balesetek is lehetnek, amelyek teremtik őket. Ez egy megnyerhetetlen háború, Castle csak egy csatát nyerhet, már ha ez nyerésnek számít. Szerintem veszt mindenki.

Vigasztalan és sötét mindkettő, de talán az első nem annyira. Mert az hoz szórakoztató elemeket is, ha azért elég nagy negatív csattanó is van a végén. Azt nem vártam. Az, hogy Matt és Megtorló a végén a kezdetekhez térnek vissza, sorsszerű és keretet ad a sztorinak. Az, amit az elsőben tesz, meglepett. Ott is azt is csodáltam, hogy MJ-t elengedte – ha már Pókemberrel úgy végzett, nem is érdekelte, hogy MJ fertőzöttet vagy mit szül? Simán a túlélők közé tette?

Talán grafikában is érzem ezt a kettősséget. Az első a színesebb, a harsányabb. A második a meggyötört arcokkal, szenvedéssel a keserűbb. Az áll mindkettőre, hogy Castle izomember alakját eltúlzottnak érzem, de kezdek rájönni, hogy ez az egységes Megtorló ábrázolás. Ha mást akarok, nem képregényt, a tévésorozatot kell előszednem.

Pozitív meglepetés volt ez a kötet. Tartamban, grafikában is jobb a vártnál.