Fülszöveg: 

Adam ​March önerőből felkapaszkodott, sikeres üzletember. Mindene megvan: gyönyörű feleség, felelősségteljes beosztás, ragyogó baráti kör. Ám mindennek ára van, és a nyomás egyre nő – mígnem egy nap Adam végzetes hibát vét. Az asszisztense egy három szóból álló üzenetet hagy neki: „A nővére hívta.” Azt azonban senki sem tudja, hogy Adam nővére évtizedekkel ezelőtt eltűnt. Hogy ő testesíti meg a férfi kínzóan fájdalmas múltját, amit már maga mögött hagyott. És hogy a hiánya titokban végig gyötörte. Amikor az asszisztense nem törődik a sürgős, személyes telefonhívás magyarázatával, Adam képtelen uralkodni magán. És elszabadul a pokol.

Adamet kivezetik az épületből. Elveszíti az állását és a feleségét. Elveszíti azt az életet, amiért olyan keményen dolgozott. Úgy érzi, ennél lejjebb már nem süllyedhet, amikor a közmunka részeként egy ingyenkonyhára vezénylik. Ekkor még nem tudja, hogy az útjaik így keresztezik majd egymást Chance-szel.

Chance egy pitbullkeverék. Harcra tenyésztették, és ideje nagy részét abban a mocskos pincében tölti, ahol a harcok között tartják. Ám Chance se nem áldozat, se nem szörnyeteg. Sajátos lélekjelenléte segítségével sikerül megszöknie, és így találkozik össze Adammel.

Szerintem: 

Ahogy elolvastam a címet, a

Hadállat ugrott be. Abban is egy harci eb van, aki jó kutya akar lenni. Ok, én is tudom, más a kettő, de vagyok annyira elvetemült, hogy mind a kettőből le tudom szűrni, hogy milyen a kutya természete.

Mert ezt abszolút kutyás könyvként olvastam – még Chance is saját nézőpontot kap, így könnyen megtettem. Végig lehetett izgulni, hogyan nő fel és harcol, hogyan talál otthonra és változik meg. Jó kutya lesz belőle. A végén egy helyen a szívem is megállt – velem egy kis időre Wilson elhitette, hogy ebünk nem éli túl, és fájt is.
Szerencsére nincs túlzottan megszemélyesítve a kutya – ugyan vannak emberibb dolgai, amit már nehezen hiszek el, de legalább törekvés van arra, hogy maradjon benne bőven kutyás vonás.

Ugyanakkor az emberi drámáért is lehet olvasni. Nem csak Chance kap egy második esélyt az újrakezdésre, az emberi hős, Adam is. Itt is szépen meg van fogva, ahogy összezuhan és tönkremegy, de majd elhagyja a rossz szokásokat, fejlődik, jobb életet épít magának igazabb kapcsolatokkal. Traumák – fájdalom – gyógyulás – jobbá lenni, jobb emberré.

A könyv egyik varázsát éppen az adja, hogy ember és állat nagyon hasonló utat jár be, ugyanúgy fejlődnek, és a kettejük története párhuzamosan van elbeszélve, egymást váltva. Az ember, a kutya történetébe is bele tudtam képzelni magam.

Nem szájbarágósan, a történetbe szövi bele, hogy mik az igazi értékek és hogyan kellene élni az életet. Sok-sok olyan témát dob be, amellyel szerintem érdemes foglalkozni. Az állatvédelem, a gazdagság és hatalom árnyoldalai, a kiürült emberi kapcsolatok, az empátia és a mentális betegségek. Egy nagy kibeszélőhöz jó alap lenne – pl. az, ahogy Adam másként kezd nézni a hajléktalanokra.
Megvan az egyensúly abban, ahogy az emberi mocsok és a nagyság is megcsillan benne. Akár azt is lehetne vesézni, hogy milyen igazságtalanságok kerültek bele, vagy mennyire aljadék emberek vannak. Én elképzelni sem tudom, milyen ember az, aki kutyák halálos küzdelmében leli örömét, vagy harci kutyákból él. Ebben a sztoriban, és szerintem az életben is az ember a legnagyobb szörnyeteg. Szerencsére nem minden ember ilyen, és példás jellemeket is kapunk a történetben, de nekem valahogy azok maradtak meg jobban, akiket megvetettem.

De akkor pár szóban azt is, ami kevésbé tetszett. Az időkezelés – nagy ugrások vannak benne, és nem tetszett, ahogy tört a cselekmény linearitása. Túl nagy ugrások vannak pl. Adam és Chance kapcsolatában. Pont arról maradunk le, ahogy a kutya jó kutya lesz. Az összecsiszolódás kezdete van meg, de ez egy sokkal izgalmasabb út, mint amit szerintem kaptunk belőle.
A másik, érzek benne nem kevés sarkítást. Ok, senki ne pofozza fel az alkalmazottját. De nem hiszem el, hogy ne lehetett volna ezt egy titoktartási szerződéssel meg lefizetéssel elintézni. Ahogy az is nagyon durva, ahogy Adam egész egzisztenciája szétesik. Cinikus vagyok, tudom, de nem hiszem el, hogy egy gazdag, olyan pozícióban levő férfi egy pofon miatt mindent elvesztett volna, ebben a formában. És igen, tudom, ha nem így lett volna, miről szólna a könyv és hogyan lenne ilyen jellemfejlődés és kutya benne. De akkor is.

Lekötött, könnyen olvasható és egyszerű a szöveg, tetszett az ember és kutya párhuzam. Plusz, kutya – gazdi szeretetkönyv is, azokat szeretem. Csak az a plusz, az igazán a lelkembe vájás hiányzott, amit a fenti pár gondocskám mélyített.

Idézet:

Egykor erős voltam, és a többiek féltek tőlem. Most viszont szerettek. Ami összességében sokkal jobb dolog.