Fülszöveg: 

Elizabeth ​Zott nem egy átlagos nő. Sőt, biztosan kikérné magának, ha bárki úgy gondolná, hogy létezik átlagos nő.

De a 60-as években a Hastings Kutatóintézet csupa férfiból álló tudóscsapatának igen ódivatú fogalmai vannak a nemek egyenlőségéről. A kivétel Calvin Evans, a magányos, zseniális, Nobel-díjra jelölt mizantróp, aki beleszeret Elizabeth elméjébe… is. Csodásan működik köztük a kémia.

Csakhogy az élet ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint a tudomány. Elizabeth néhány évvel később már egyedülálló anyaként próbál boldogulni, és bár nem tervezte, de tévésztár lesz: ő vezeti Amerika legkedveltebb főzőműsorát, a Finom falatok hatkort. Forradalmi, különc hozzáállása a főzéshez („elegyítsünk egy evőkanál ecetsavat egy csipet nátrium-kloriddal”) rengeteg rajongót szerez. De ennek nem mindenki örül. Elizabeth Zott ugyanis nemcsak főzni tanítja a nőket, hanem arra bátorítja őket, hogy igenis borítsák fel a status quót.

Szerintem: 

Halmozzunk kicsit jelzőket:

tartalmas, tragikus, felemelő, okos, emberi, drámai, változatos. Bonnie Garmus egy igazán remek regényt írt, amiben akad bőven szappanopera elem is, de mellette annyival több is, hogy le se akartam tenni.

Mert ebben a könyvben az olvasmányos cselekmény és a tartam kéz a kézben jár. Elizabeth életét követjük nyomon, amiben olyan fordulatok vannak, hogy abból egy életben 2 is sok, neki meg sorozatban jönnek az ilyenek. Öngyilkos szeretett testvér, gyilkosságért börtönbe kerülő apa, nemi erőszak a tanára által, a szeretett férfi balesetben történő halála. És ez nem minden. Lehetne ettől hihetetlen és fárasztó is, de inkább csak sajnáltam szegényt, miközben bámulhattam azon is, ahogy mindig talpra áll és küzd tovább.
Izgalmas volt, mi jön még és hogyan folytatja – de közben végig ott az üzenet is. Ahogy Elizabeth nem alkuszik meg, becsületes és egyenes jellem. Ahogy célul tűzi ki a népnevelést, és mondhatni forradalmat indít egy szakácsműsorral. El kell olvasni, elmondani nem lehet, hogyan tud ételekről és kémiáról beszélni, miközben társadalmi problémákat vet fel és támogatja a nőtársait.

Nagyon olvasható feminista könyvként, hiszen Elizabeth egy férfias szakágban igyekszik érvényesülni, és a férfiak folyamatosan tönkre akarják tenni. Az elméje alig érdekel valakit – Calvin volt az üdítő kivétel –, viszont visszatérő motívum, hogy meg akarják törni, alázni és erőszakolni. Talán az volt nekem sok a végére, ahogy mindig és mindenki így ellene van. Calvin és majd a producere lesz kivétel, de az utóbbinak időbe kerül, hogy elfogadja a nőt olyannak, amilyen. Különben a minta öröklődik – Garmus megmutatja, már a gyerekeket az előkészítőben hogyan skatulyázzák be, és a rendszerben megtört nők hogyan lesznek maguk is a rendszer építőkockái.

Követjük Elizabeth mindkét karrierjét – a vegyészit és a tévét is. Mindkettőben ott a társadalmi kép, a korrupt rendszer. Roppant felháborító is, ahogy a helyezkedő ostobák érvényesülnek, az érdemes embereket pedig bezúzzák.
Akaratlanul is gondolkoztatott, hogy mennyire igazak ezek a minták ma is. De Elizabeth üzenete is – a kémia és az élet változás. Magunkat is változtathatjuk, küzdhetünk.

De mindezek mellett egy érzelmekben is szép könyv ez. Calvin és Elizabeth szerelme nem mindennapi, nem szokványos. A kötet első fele velük akár szerelmi regényként is működik, és itt tényleg kapcsolatot építenek, szeretik egymást. Amit rühellek egy könyvben, hogy összemossa a szerelmet és a szenvedélyt, hogy nem is építenek együtt életet, itt fel sem merült. Gyönyörű íve van, ahogy fejlődnek együtt. Ahogy többé teszik egymást.
Majd Elizabeth a lányával hasonlóan izgalmas kapcsolatot kap. A kezdő anya félelmei, ahogy majd védeni igyekszik és a lányát, és ahogy már gyerekként is komolyan veszi, és érett kislánnyá neveli. Elizabeth nem szokványos anya, de ő semmiben sem szokványos.

A könyv tele van mellette emlékezetes alakokkal. Legyen az egy koraérett kislány, egy morc tudós, egy bántalmazott feleség, aki lassan ráébred, hogy nem benne van a hiba vagy egy tehetségtelen, irigy tudós, akit csak az motivál, hogy a nála jobbat bántsa. A mellékszereplők esetében a hihetetlen sztori is kevesebb. Az Elizabeth és Calvin múltjában akad - az valami extra kegyetlen, ahogy az egyház és egy püspök tönkretette és a hazugságaikkal szétzúzta Calvin családját.

Gyoran olvasható, értelmes és intelligens történet. Olvasmányos, ahogy egy jó női regény. Mellette pedig tele van idézhető tanulságokkal, és Elizabeth tudós közegét is hitelesen tudja hozni. Nem szabad elfelejtenem, hogy említsem, Garmus humoros is. Nem egyszer nagyon jókat mosolyogtam a jelenetein, egy-egy párbeszéden. Van stílusa a nőnek, jól ír.

Jó a szerkesztés a múltat flashback jelenetekkel megelevenítve.
Jó ötlet, hogy a 60-as évekbe van helyezve a cselekmény.

Nagyon-nagyon kellemes meglepetés volt, ez határozottan egy jó könyv volt.

Idézet:

A kémia pedig maga az élet. Itt kezdődik a változás. Mindent megváltoztathatunk, akár önmagunkat is.

Legyen egy pillanat, amikor csak körülötted forog a világ! […] Aztán folytathatod a teendőidet.