Fülszöveg: 

A tizenhét éves Kiva Meridan a hírhedt halálbörtön, a Zalindov rabjaként él, ahol gyógyítóként tevékenykedik. Amikor a Lázadó Királynőt letartóztatják, arra ítélik, hogy kiállja a Végzet Próbáját. Aki győzedelmeskedik, azt ártatlannak nyilvánítják, és szabadon engedik – csakhogy eddig még senki sem élte túl. Így hát a súlyosan beteg Lázadó Királynőnek esélye sincs. Egyik nap Kiva egy kódolt üzenetet kap a családjától: „Ne hagyd meghalni! Jövünk.” Ezért önként jelentkezik, és átveszi a Lázadó Királynő helyét a próbán, hogy mindketten megszabadulhassanak. A börtön már a lázadás küszöbén áll, ráadásul megjelenik egy rejtélyes, új rab, aki a lány szívéért küzd. Kiva úgy érzi, a megpróbáltatásai még csak most kezdődnek.

Szerintem: 

Kissé egyik szemem sír, a másik nevet helyzet. Egy része

jobban sikerült, mint vártam, más viszont kevésbé lett ötletes. Talán nézzük először ezt!

Ami jobban sikerült: nagyon díjaztam, hogy mennyire a sorok között kezeli a szerelmi szálat. Üdítő volt, hogy a mostani hősnőnek nem az a legnagyobb baja, hogy vajon Jaren mit érez iránta. Nem is lenne valós, ha egy halálos börtönben, miközben élet-halál próbákat kell kiállnia, a fiú lenne a legnagyobb gondja. Így is megkapjuk, hogy milyen gyönyörű kék-arany szemei vannak, de jó érzékkel Kivának másra kell koncentrálnia a történetben. Így is tesz.

Tetszett az is, hogy felépíti a börtönrendszert, aminek saját szabályai és társadalmi rendszere van. Zárt világ, de a történet ide van bezárva, és itt működik is. Ami kívülről jön, a királyságok és a lázadók helyzete, távoli is, és kevésbé működik. Ha csak abba belegondolok, hogy éveken át tudtak a lánynak üzenni a testvérei, de kivinni nem, fura. Nem gondolnám, hogy a lány képességeivel egy szökés annyival nehezebb lett volna, ha az üzenetek tudtak menni. Éveik voltak rá – ebből lehet sejteni, hogy mennyire lehet sikeres a lázadás. Nem nagyon.

De ezzel rá is tértem arra, ami nem tetszett benne. Elég röhejesnek érzem, ahogy most harcolnak a koronáért, nagyon-nagyon sokadik leszármazottak. Ennyi idő alatt alapíthattak volna új királyságot, leülhettek volna megbeszélni a dolgokat, és annyi minden mást is tehettek volna. De pár generáció után hozzák fel újra a sérelmeket? Vagy, ha eddig is ment a lázadás, öröklődött a dolog, akkor mindkét oldal nagyon béna volt. A történelemből kiindulva pár év elég egy család kiirtására, itt meg varázsképességű uralkodók nem boldogultak ezzel generációk alatt?
Jó, a jelen történet szempontjából érthető, kell a konfliktus, de világépítésben nem logikus, hogy így alakult a két család sorsa.

Az sem növelte a tetszési fokot, hogy mindkét főszereplő bírja azt a varázshatalmat, ami generáció óta nem volt a családjukban. Kiva a gyógyító mágiát, Jaren mind a 4 elem felett uralkodik. Mondhatni, bennük újjászületett az egykori házaspár, akik a családok közti viszályt kezdték. Így lesz szimmetrikus: ilyen képességű emberek kezdték, ilyen képességűek zárják majd a konfliktust. Mivel ifjúsági romantikus, sejtem, hogy abban is meglesz a párhuzam, hogy az őseik váltak, ők meg majd egybekelnek. Mert igencsak meg lennék lepve, ha kirobbanna a konfliktus. Abban Kiva családjának aztán nem sok esélye lenne – Jaren családja parancsol a tűznek, levegőnek, Kiva meg gyógyít. Sokra megy vele, ha a másik család felégeti a hadseregüket…
Vagyis, most úgy érzem, nagyon kiszámítható, minek kell következnie. Ne legyen igazam, és lepjen meg a szerző, de nem hiszem. Ebben a zsánerben nem szokás a sablontól túlzottan eltérő zárást írni.

A végével is hadilábon állok kicsit. Átértelmez pár dolgot, átvezet a következő rész konfliktusába, de ötlettelennek tűnik. Visszavisz a kliséhez: ellenséges családok gyerekei között szövődnek gyengéd szálak. Mert az egyértelmű, hogy Jarennek mit jelent Kiva, aki utálhatja a fiú családját, magát Jarent nem. Majd meglátjuk, de ahogy írtam, olyan kiszámíthatónak tűnik innen.

Még egy, amivel bajom volt. A próbák. Amennyire be volt harangozva, hogy halálosak, olyan könnyűek voltak Jaren varázshatalmával megtámogatva. Nem volt semmi ötletesség, kihívás bennük. Akinek van elemi mágiája, könnyen túlélik. Másoknak meg nem ad esélyt a túlélésre.
Egy fantasy regényben többet vártam volna annál, hogy bírjon ki 15 percet víz alatt.

De, vissza ahhoz, ami működött.
A szereplőket meg lehetett kedvelni. Jaren a tipikus ifjúsági regényhős, aki tele van jó tulajdonságokkal. Van a múltjában szenvedés is az anyja függősége miatt, így még emberibb is a képességei és származása ellenére. Végig segítőkész, van humora, neki gyenge pontja se akad.
Kivában az a döbbenetes, ahogy uralkodni tud magán. El sem tudom képzelni, milyen próbatétel lehetett, hogy gyógyító mágiája van, és mégis végig kellett néznie a szülei halálát, hogy ne buktassa le magát. Túlélő, jószívű, harcias, megválasztja a csatákat, amiket megvív. Nem egy megmentésre váró hercegnő, és ezt lehetett benne szeretni.
Köztük vannak mellékszereplők is: más rabok, védelmezők, családtagok. A főszereplőkhöz hasonló történetet és személyiséget nem kaptak, de így legalább nem csak kétszereplős a történet.

Talán kicsit túl van írva, és helyenként jobban lehetett volna pörgetni, de azért szépen összeáll minden a végére. A próbák és Kiva várakozása viszi előre a cselekményt, közben rejtélyt hoz be a koronaherceg váratlan segítsége.
YA, így az érzelmek kiemelten fontosak benne, a cselekmény mellett Kiva belső útja is fontos. Szerencsére, itt van mellette cselekmény is, nem csak egy hősnő, akin minden megfordul.

Üzenete nem különösebben van, szórakoztató ifjúsági regény. Kicsit úgy vagyok vele, hogy ez eddig elment, de majd a folytatás dönti el, milyen az összkép. Boldogul-e az írónő, ha a börtön zárt világából kilépnek a szereplők? Hogy rendezi a két család viszályát?
Ha folytatja a Maxim, majd kiderül.

Idézet:

Sose kérj bocsánatot azért, mert szeretsz valakit. Akkor se, ha fáj. Főleg akkor ne, ha fáj.

Jó sok álmom van. Meg rémálmom is. Idővel majd kiderül, hogy az élet melyik irányba visz el.