Fülszöveg: 

Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?

Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.

Ám a titkuk mindent tönkretehet…

Szerintem: 

Erin Watt ezzel a könyvével is azt

bizonyítja nekem, hogy jobban szeretem a stílusát, mint magukat a történeteit. De nézzük is erre a regényre sorban!

A történet alapja kiszámítható. Beth nővére meghalt egy gázolásban. Eltelt 2-3 év, a lányt otthon túlféltik. Úgy találkozik össze Chase-szel, a testvérét elgázoló és intézetbe került fiúval, hogy nem tudja ki ő. Nem kellene vonzódniuk egymáshoz, nem kellene pont egymásban megtalálniuk azt a személyt, akinek meg tudnak nyílni és aki segít – de…
Annyira adja magát az egész helyzet, a történetük alakulása, hogy nem tudom azt írni, hogy jó volt maga a történet. Az túlzottan előre látható. Még az is, hogy Chase kap némi felmentést a végére. Az a baleset és a halál nem csak az ő hibája volt, van igencsak a szerepét csökkentő tényező, ami a végére ki is derül.

Viszont, van a történetben két dolog, ami ezt nagyon jól ellensúlyozza:
– az eltalált, és nagyon is valósnak ható jelenetei. Amikor Chase és Beth beszélgetnek, ezen egy osztálytárs rajtakapja őket, a lány simán úgy csinál, mintha éppen kioktatná a fiút, hogy a közelébe se menjen és látni se bírja, és hagyja, hogy a tömeg Chase ellen forduljon – mert így nem neki kell szembesülnie azzal, hogy furán nézzenek rá, amiért szóba áll vele. Önző, nem szép tett, de ezért is hihető.
– a stílusa. Erin Watt története gördülékeny, gyorsan és könnyen olvasható. Érthető, emészthető, a megfelelő helyeken felcsavarva az érzelmességet. Még amikor háborgok a cselekmény miatt, itt akkor is a könyvben tart maga a szöveg.

A konfliktus adott, de az is egy kis plusz, hogy több oldalról nézhető.
Sokakat meg lehet érteni – mint a szülőket, akik egy gyereket már elveszetettek, ezért a másikat minden módon védeni akarják De, itt boncolják, hogy mi az a pont, ami már tól sok. Amikor nem megvédik a gyereket, hanem már ők bántják ezzel. Játszik azzal Watt, hogy miképpen lehet ezt a helyzetet kezelni, kompromisszumot kötni, és úgy kommunikálni, hogy mindenki meghallja és meg is értse a másikat.
Benne vannak a bántalmazó kapcsolatok, és hogy ez milyen pályákra löki a benne levőket.
Bűn és bűnhődés – én egészen kétszínűnek érzem, hogy valaki megfizet a bűnéért, Chase pl. javítóintézetbe került, és neki valóban lelkiismeret-furdalása volt, bűnösnek érzi magát, szenvedett. De – hiába tett meg mindent, amit előírtak neki, akkor is stigmát kap és kiközösítik. A társadalom hisz a rehabilitációban, és visszaengedi papíron a megjavult bűnösöket a közösségbe. De mennyire igaz ez a visszatérés, ha utána ezt kapják vissza? Bántalmazást, kiközösítést. Így maga a rendszer sérült és rossz.

A szereplők egyszerűbbek, kevesebb színük van, de a meglevő konfliktusaik és gyötrődéseik mélységben meg vannak írva. Ahogy egy ifjúsági regényben kell, hangsúlyosan megvan írva a lelki oldal.

Összefoglalva: a történet, a szerelmi szála különösen kiszámítható, de meg van írva úgy, hogy ennek ellenére tudott tetszeni az Egy kis apróság.

Idézet: 

Az állatok nem ítélkeznek felettünk, ami nagyon pozitív.