Fülszöveg: 

Jo mindig arról álmodozott, hogy egyszer írónő lesz. Tudta, meg kell küzdenie azért, amire vágyik, hisz a Kaliforniai Egyetem nem a legolcsóbb iskola az Államokban. Már csak egy év választja el a diplomájától, de hogy továbbra is finanszírozni tudja a tanulmányait, mindenféle munkát kénytelen elvállalni. Egy nap a kezébe kerül egy újsághirdetés, amelyben bejárónőt keresnek. Ez az állás tökéletes lenne Jo számára, csupán egy a bökkenő: leendő munkaadója, James, a magának való vak férfi már az első találkozásnál elutasítja a lányt. Ő azonban addig jár James nyakára, amíg az be nem adja a derekát. A férfi nem kedveli Jót, és ez az érzés kölcsönös, ám egy idő után rádöbbennek, talán mégsem különböznek annyira, mint hitték.

Szerintem: 

Ez most megint egy olyan Baráth Viktória-történet volt, amit

tudtam szeretni. Ok, érzem benne azt a csajos behúzó elemet, ami miatt férfiolvasók kezében nem tudom elképzelni, de az én lelkemnek ez most jól esett.

A szerelmi szál kiszámítható, de attól még működött. Sőt, magamon azt vettem észre, hogy beszélgetek az e-book kijelzővel. Túl átlátszó volt, már a legelső alkalomnál is, hogy Mike mit akar igazából a hősnőtől. A jegyzeteit. Később is, amikor felbukkant, szépen mondtam a képernyőn keresztül Jónak, hogy kinyithatná a szemét, és megláthatná, mit művelnek vele. Azért azt a nagy puffanást nem kívántam nyomorultnak, ahogy kiderült, hogy Mike csak kihasználja, de akkor is túl sok jele volt ennek korábban is. Nagyon csodálom is, hogy Julie, aki pedig tapasztalt volt és zongorázott a fiúkon, nem vette észre, mi történik.
Cserébe – tetszett az íve, ahogy a kapcsolata alakul Jamesszel. Én nem bírom ’az azonnal egymásba szeretnek és ágyba esnek’ történeteket, és itt bőven volt olyasmi is, ami közéjük álhatott volna, a férfi vakságától kezdve a korkülönbségig, és egy mostohagyereket se vállalna be mindenki, ha nem is velük lakna a gyerek. De mire odáig jutnak, hogy valóban együtt akarnak lenni, már van egy olyan érzelmi és egymást ismerő alapjuk, amire lehet építeni. Ezért el tudom nézni, hogy a kötelező, buta okból szakítás és a nagy békülés ment a sablon szerint.

Az üzenetét is szeretem, ha hinni a mai cinikus korban nem is tudok benne. Hogy nem a külső számít, az értékeket belül hordjuk. Ez talán túl is van hangsúlyozva a történetben, és túl direkten át van adva, de valahol a téma is ide kell vezessen. Mert James valóban nem a szemével szeret, hiszen vak. Talán ez is kell ahhoz, hogy Jo valóban elhiggye, hogy ő kell a férfinak, nem csak kihasználja. Mert Jo tele van kisebbségi komplexusokkal, amiket szépen táplál az introvertált természete, a szép és kacér barátnője mindennapi élete, meg a közösségi média. Az egyik kedvenc részem is volt benne, amikor arról beszélgetnek, hogy mennyire hazug az ott mutatott kép, és hogyan teszi depresszióssá a nézegetőjét a rendszer. Ismerős, ugyanezt csinálja a tömegkultúra is, de itt szépen és átadhatóan össze van szedve, amiből egy face-függő is megértheti, milyen veszélyei vannak az ilyen oldalaknak.

Olvasmányos, érzékeny, csajos. Egy kedves, szerethető könyvmoly a főszereplő, aki párjára talál több értelemben is. Mindketten sebesültek – önbizalomhiány, a család és a látás elvesztése, depresszió – és Baráth Viktória ezeket átélhetően át is adja. Van némi cselekmény is, de itt Jo és James lelki útja a lényeges, és szerintem sikerült is megragadni a lépéseket benne. Néhol humorral, máshol pátosszal, fejlődnek közösen.

Pedig volt, amivel hadakoztam eleinte. Idő kellett, hogy Julie-t megszeressem. Ahogy Jo is megfogalmazza, ők ketten nagyon mások. Sokáig vártam, mikor jön a csavar és valami fordulat. Mert nem állt össze, hogy Julie hogyan lehet egyszerre álombarát, aki kisegít pénzzel, folyamatosan nyomja felfelé Jo önbizalmát, és még a társasági életét is igyekszik javítani a barátnőjének, miközben egy party díva. Egyik fiú követi a másikat, ahogy a bulik is. Sokáig, mintha két nő lett volna egyben. A végére kisimul, de az elején ezzel küzdöttem.

De, hogy egy pozitívval zárjak, mivel nekem a legfélelmetesebb dolgok listáján Top3-ban van a megvakulás, sokat adott annak a leírása, ahogy James élni kezd. Ahogy Jo segítségével elkezd dolgokat, visszatér az életbe – az önmagában egy lélekerősítő volt.

Idézet: 

Az igazán nagy változások mindig akkor kezdődnek, amikor kilépünk a saját komfortzónánkból. Amikor megtesszük azt, amit elképzelni se tudtunk előtte.