Fülszöveg: 

A sors kegyes Drizzt Do 'Urdenhez: jó ideje már, hogy harcostársaival, a törpe Bruenorral, Wulfgarral és a többiekkel a Mithril Csarnok békéjét és biztonságát élvezi. Mélysötét birodalmának pókistennője, Lloth azonban sosem bocsátott meg a sötét elfek hagyományát megtagadó szökevénynek, és most arra készül, hogy végleg leszámoljon vele…

Szerintem:

Újabb kaland veszi kezdetét Drizzt életében – és nem

feltétlenül az, amit az elején gondoltam, ennek örülök is, meg nem is.

Salvatore visszavezet minket Menzoberranzan városába, és megnézhetjük, mi történt Drizzt még életben levő két testvérével. Dinin a zsoldosok seregében szolgál, Vierna pedig papnőként akarja visszaszerezni Lloth kegyét. Természetesen ehhez megint szegény Drizztet kell levadászni, de azért több van ebben a történetben, mint elsőre látszik. Ami majd igazából elindítja ennek a 4 résznek a közös történetét, ez csak bevezeti azt.

Ennek megfelelően van egy epizód jellege is a kötetnek – ugyan kalandos, ahogy a Mélysötétben egymást kergetik és mindenféle szörnyekkel harcolnak, de a nagy történet csak ezután veszi majd kezdetét. Ez inkább olyan, mint egy videójáték. Egyik ellenséget kell levágni a másik után, míg a végére szembe lehet nézni a legsötétebb ellenféllel is.
Az adrenalinfröccs megvan, a többit majd később kapjuk. Ezért írom, hogy volt már Salvatore jobb is, de felvezetésnek bőven jó volt ez a rész.

A mágia, mágikus lények tekintetében megint szépen kerekíti a világot. Még Dinint is képes vagyok sajnálni, azért nagyon nem azt illette volna, hogy a nővére belőle csinálja a borítón látható átváltoztatott, gyilkos teremtményt. Fegyverek, varázseszközök, varázslatok is megjelennek és áthatják a részt. Nem is tudom, melyik a leggyilkosabb a feltűnők között. Entreri tőre, Vierna korbácsa is versenyben lenne. De amúgy is vannak benne olyan ötletek, hogy nem tudtam, hogyan reagáljak. A tárnákba harci disznókon lemenő törp sereg? Az egy olyan kép, ami valahol még vicces is.

A szereplők között egy-egy akad, aki minimálisan fejlődik, de erre a részre nem ez a jellemző. Catti-brie, Bruenor kész jellemek, Drizzt legfeljebb finomítja a már meglevő erkölcseit. Wulfgar az, aki nem feltétlenül jó irányba változott – a barbár neveltetése kiütközik, és ha nem áldozná fel magát a többiek megmentéséért, komoly bajok forrása lett volna. Entreri esetében meg érdekel, tényleg bevégezte-e a rész végén, vagy még vissza fog térni. Belőle kinézném, hogy félholtan kimászik a szakadékból is.

Jól elmesélt, kalandos és izgalmas. Szórakoztató, sokszínű fantasy világ. Amit viszont szembe kell vele állítani, hogy videójátékot idéz a felépítése, csak felvezet egy később kibontakozó történetet.