Fülszöveg: 

Wulfgar, a barbár, megszabadult a démon Errtu fogságából, de a lelkét még fogva tartják Abyss rénségei. Szörnyű álmok, látomások gyötrik.
Artemis Entreri visszatér Calimportba, egykori sikerei színhelyére. Hajdani hírneve már megkopott, a céhek ellene fordulnak, de ez csak a játszma kezdete.
Jarlaxle, a drow zsoldos sem tétlenkedik; kémszervezetének csápjai az emberi világ felé nyúlnak.
Drizzt, Catti-Brie, Bruneor és Wulfgar felkerekednek, hogy elvigyék a Crenshinibont Cadderlyhez, a jó erőinek nagy hatalmú papjához, aki képes rá, hogy elpusztítsa a veszedelmes varázskirályt. Nem sejtik, hogy minden lépésüket figyelik…

Szerintem: 

A negyedik kör indul Drizzt és barátai számára. És most először

nem is látom, mi lesz az összekötő elem. Talán Wulfgar önkeresése?

Mert a történet röviddel az után folytatódik, hogy a törpök és szövetségeseik megvédték a királyságukat. Visszakapták Wulfgart is, aki viszont lelkileg sérült. Nagyon segíteni akarnak neki, így kapóra jön, hogy a kristályt el kell juttatni egy varázslóhoz, aki azt képes megsemmisíteni. Így közös útra indulnak.

De Salvatore nem éri be csak ennyivel. Már több kiemelt szereplője van, és mindenkinek szövi tovább a történetét. Az egyik természetesen Drizzt meséje, akikkel együtt utaznak most a barátai és mindenféle veszélyes helyzetekbe, harcokba keverednek. Aztán majd szétválnak, Wulfgar maga keresi majd az útját, és ő saját fejezeteket, külön történetet kap. Mivel az ő szála még nem záródik le, nem lesz gyógyult, ezért tippelnék arra, hogy ennek a trilógiának ez lehet az összekötő eleme. De követjük Artemis Entreri tevékenységét is, amely egyre jobban összekapcsolódik Jarlaxle terveivel. Itt látunk szervezetépítést, alvilági üzelmeket, és sötét húzásokat. Amennyire Drizzt a fényben jár, Entreri és Jarlaxle annyira a sötétben. Én talán jobban élveztem az ő történetüket – mivel ők inkább antihősök, mert teljesen gonosznak nem tartom őket, az ő történetük változatosabb, meglepőbb tud lenni.

A teljesen jók, a tiszta fehér szereplők – ha úgy tetszik, hősök – jelleme és viselkedése kiszámíthatóbb. Drizzt már nem is kell, hogy fejlődjön. Ahogy Bruenor és Catti-Brie is kész személyiség már a csapatban. Az egyetlen függő szál ebben a csapatban, hogy mire jutnak egymással érzelmi téren. Mert Catti-Brie Wulfgar jegyese volt, de az eltelt 7 évben közelebb került a sötételfhez. És, mivel kiszámítható hősök, jön a bűntudat, a lehetséges jövő miatti aggodalom. Hiszen Catti-Brie ember, jó esetben pár évtizednyi léttel, míg az elfek évszázadokig élnek.
Ellenben Jarlaxle és Entreri nagyobb teret kapnak. Ők fejlődhetnek, tehetnek egy-egy pozitív lépést, de mivel antihősök, nekik a sötétebb tettek is lehetőségek. Ők lehetnek önzők, ölhetnek és építhetik a hatalmukat. Jarlaxle nagy játékos, és minél többet látunk belőle, annál izgalmasabb figurának látom. Ő hatalmat szerzett férfiként egy olyan kegyetlen világban, ahol gyilkos nők uralkodnak. Entreri meg utat keres most, és Jarlaxle profin vezetgeti is. Ahogy befolyásolni tud mindenkit – ő egy nagy bábjátékos, már előre várom, mire játszik.

A történet a többféle szereplővel tud változatos lenni: hoznak egyszerűbb, sima harcokat is. De mellette vannak ármányok, tervek, és összetettebb folyamatok.

A stílusa pedig a szokott. Alapvetően cselekményközpontú és mozgalmas regény. Tempós, kitérők nélkül, kevés leírással vezeti az eseményeket. Most lelki folyamatokat is szépen levezet és magyaráz – Entreri és Wulfgar lelki életét is építi, ha szerencsére nem is olyan mélységben, mint egy női regényben.

Érdeklődve várom, merre halad majd a sorozat. Olvasom majd azt is.

Idézet:

Nem képes szeretetre… lehet ennél szomorúbban leírni egy férfit?