Fülszöveg: 

Ismerd meg kedvenc Marvel-szuperhőseid és ellenfeleik klasszikus eredettörténeteit gyerekbarát változatban!

Egy tudományos kiállítás és egy pókcsípés, amitől egy pók képességeire tesz szert, örökre megváltoztatja Peter Parker életét. Így lesz belőle Pókember! A megállíthatatlannak tűnő kozmikus hódító, Thanos a galaxis feletti uralom megszerzésére készül! Carol Danvers pilóta sorsa, hogy ő legyen a legerősebb Bosszúálló, azaz Marvel Kapitány! Norman Osborn a baljós Zöld Manóként kezd bűnös életet!

Szerintem: 

Sorozatnyitó képregény, és a

koncepciót könnyen meg is lehet érteni. A cím is erre utal, nem is jelképesen. A kezdetekre megyünk vissza.

Vagyis, ebben a sorozatban a Marvel hősök és gonoszok eredettörténete a téma. Az extra az, hogy most gyerekeknek elmesélve. Vagyis, mesésebb, egyszerűsített. Van ennek előnye, hátránya is. Ha gyerekszemmel nézem, akkor könnyen fogyasztható. Megjelennek a szereplők életének legfontosabb kulcsjelenetei, a jellemük alapjai. De csak nagyvonalakban.

Ebben a részben 4 történetet kapunk: Peter Parker, Zöld Manó, Thanos és Marvel Kapitány lépnek színre. Még össze is vannak kötve azzal, hogy 2-2-en megjelennek egymás történetében, így van átvezetve. Peter Parker Pókember lesz, akinek az egyik legismertebb ellenfele a Zöld Manó. Thanos a Halál szerelméért küzd, és az egyik legnagyobb akadály, hogy minden élőt úrnőjéhez küldjön, Marvel Kapitány.

Az egyszerűsítés három esetben jól is sikerült. A Zöld Manó részben egy blokk, amikor meglátjuk, hogy Norman mennyire rosszul látta az életét, még idősebb fejjel is hatásos. Ahogy előadja, hogy mennyire jó kapcsolata volt a fiával és érte tett mindent, miközben látjuk, hogy Henry csak zavarta és elzavarta maga mellől. Ahogy előadja, hogy csak tisztes üzletember volt, miközben a haszonért belevetette magát a biológiai fegyverek világába és az etika kicsit sem érdekelte. Lehetne még sorolni, egy ilyen kettős tükrön át látjuk a Manó történetét. Ahogy ő, és ahogy kívülről látszanak a dolgok. Ez a dinamika kiemeli azt a történetet a többi közül. (Természetesen megvan a klasszikus Norman – Manó vita is, Pókember végzetéről.)

Marvel Kapitány történetében az a feminista vonal megy, ami a hős saját sorozatában is. Az egyik legnagyobb hajtóerő Carol életében az volt, hogy a férfiak – apja, iskolatársak, katonatársak – mindig lebecsülték és leszólták, mert nő. Ő pedig megmutatja, hogy ez semmit nem jelent. Megint felcsendül a legerősebb Bosszúálló monológja is, amit szintén ismerhetünk már tőle.

Pókember története meg annyiszor fel lett már dolgozva, hogy beérem annyival, hogy leginkább az Andrew Garfield filmet juttatta eszembe. Ezt kifejezetten jól lehetett egyszerűsítve is mesélni.

Thanos, ott viszont lyukak vannak. A történeten belül is vannak furcsa ugrások, és a Thanos – Halál szál sem érthető ilyen formában. Ha összerakom azzal, amit a Thanos képregényben olvastam, nekem ok. De nem hiszem, hogy nélküle működik a titán/Halál-szerelem.

Humoros, könnyed, színes, helyesre rajzolt. Ez a másik, amin nagyon látszik, hogy kisebbeknek készült. Mesealakká lett alakítva mindenki. Thanos, de a Zöld Manó is kapott cuki faktort. Ok, azért plüssként nem tenném a szekrényemre őket, de majdnem. Barátságos, kedves, még akkor is ezen a vonalon marad, amikor tragédiát mesél vagy rosszfiú történetet.

Kicsit rövid, de ezt is betudom a koncepciónak. Tényleg belenyomtak pár oldalba 4 eredettörténetet. Marvel gyorstalpaló vagy ismétlés? Ez remekül megfelel e célra. Nekem bejött, és kifejezetten jó ötlet, hogy a hősök mellett a gonoszok is megkapják a szót.