Fülszöveg: 

A svédországi Västeråsban nyomtalanul eltűnik egy tizenöt éves lány, egy évvel később pedig újabb hasonló eset történik. Az ügyekben nyomozó Sam Berger felügyelő mindössze egy-egy parányi fém fogaskereket talál az áldozatok után, de biztos benne, hogy olyasvalaki hagyta ott őket, aki tudja, hogy ő érteni fogja a titokzatos nyomokat.
Hamarosan egy harmadik tinilánynak is nyoma vész, és Sam igyekszik meggyőzni feletteseit, hogy sorozatgyilkossal van dolguk. A rendőrség tovább keresi az áldozatokat, Sam pedig kénytelen újra szembesülni saját, rég eltemetett démonaival. Nincs más választása, ha meg akarja fejteni a gyilkos üzenetét, aki mintha kizárólag az ő „kedvéért” gyilkolna…

Szerintem: 

Fordulat és cselekmény akadt

benne bőven, a krimi is tetszett. Azzal még gyötrődök kicsit, hogy a nagyobb történet iránya mennyire tetszik. Folytatáshoz ok, de akarok én egy ennyire összetett történetbe belelépni?

De, nézzük az első szintet. A skandináv krimit sorozatgyilkossal.
Az ügy kellően érdekes: egy eltűnt 15 éves lány. Az ügyet vezető Sam Berger meg van róla győződve, hogy egy sorozatgyilkos nyomában járnak, de erről a főnöke hallani sem akar. Sam így titkos nyomozásba kezd, és mire észbe kap, már ott ül a kihallgatóban egy különös nő, aki egészen más irányba viszi majd az eseményeket.
Nem is lehet jól mesélni, mert csavarog úgy, hogy már a történet első felében borul legalább kétszer, amit addig lehetett hinni.

Ugyanis az elbeszélővel is vigyázni kell – mindentudónak tűnik, de a szereplőknek titkai vannak. Ezeket nem osztja meg velünk, hanem majd ránk szakadnak a cselekmény változásával együtt. Izgalmas, változatos is tőle a cselekmény.
Ha nem lenne valami rejtett, magasabb politikai szál is belekeveredve, amit már emlegettem és ami megy a következő kötetben is tovább, nagyon szerettem is volna. Így két fokkal más az irány, mint ami nekem jól esett volna. Mert rettentő bűncselekmény, érdekes nyomozás, csavarok, a nyomozók titkai – meg a politika, állami titkok egészen más hangulattal.

Dahl izgalmas karaktereket alkotott. Bennük van a skandináv krimihősök minden jellemzője: okosak, és nagyon jók a szakmájukban. Blom és Berger is. Annyi másság van a munkastílusukban, hogy ettől duóként is izgalmasak. Ugyanakkor mindketten sebzett, magányos és különc emberek. Blom egy traumát cipel, és máig nem tudott túllépni a kamaszkorában történteken. Berger pedig a családját vesztette el, és minél többet tudunk meg erről, annál jobban lehet szánni a férfit.
De tesz melléjük jellegzetes alakokat: a politikának, elvárásoknak végletekig megfelelni akaró főnököt. Kedves, okos kolléganőt – az Őzike becenevet azért még emésztem. Egy olyan gonosztevőt, aki nem csak intelligens, de van egy sebzett oldala. Pokoli logikája van, hogy lett belőle az, aki és a nyomozók végig is mennek ezen a vonalon.

A magánéleti szenvedés, a jól felépített és sötéten előadott bűnügy mellett a társadalmi probléma hiányzik még. Erre tudnám rákapcsolni azt a rejtett szálat, hogy milyen erők vannak a gyilkos mögött. Kissé összeesküvés-elmélet is, hogy a kormányok milyen sötét üzelmeket űznek a színfalak mögött.

Erős képei és hangulatai vannak. Visz előre a cselekmény, és egy-egy képe nagyon beragadt a memóriámba. Az a vérben úszó fal.

Összességében tetszett, fogom olvasni tovább is.

Idézet: 

[…] üdítően hat, ha a fejük tetejére állítjuk az előítéleteinket.

– Te akkor fotóztál? Miért?
– Mert éreztem valamit. Ne kérd, hogy elmagyarázzam. Az intuíció csupán a tapasztalat sűrítménye.